Tehát valamikor 1980. táján a külföldön is népszerű Kolinda zenekar egy részéből, Krulik Zoltán gitáros csatlakozásával megalakult a Makám & Kolinda együttes. Két (nyugat-európai) nagylemez megjelenése után a Kolinda (és Dabasi Péter, aki a név továbbvivője volt) kiválásával, Krulik Zoltán vezetésével, 1984.-ben megalakult a Makám. Krulik célja akkor az volt, hogy létrehozzon egy új zenélési formát, amelyben összeolvasztja az európai zene, az etno-folk zenei megnyilatkozások (arab, perzsa, indiai, délszláv és magyar népzenék), a dzsez és a kortársi kamarazene bizonyos elemeit.

Tehát az új együttes nem a Makám & Kolinda hangzásvilágát folytatta! Akusztikus, improvizatív kamarazenét játszott, szövegnélküli dalokat, dzsezes/bítes/etnos ritmusrészleggel, – s a Kolindával ellentétben: népzenefeldolgozások nélkül. Dzsezt és repetitív kortársi kamarazenét,
meditatív és belefeledkezős mantradarabokkal. Az ezredforduló táján
viszont visszatérés következett az énekes zene felé: már modernizált
vagy újrateremtett népdalokkal. Mindig jellemzője volt a zenekar
hangzásnak a kezdetektől jelenlévő keleti hangszerek (tablá, szarangi,
kaval, szarod, gadulka, kalimba, udu guiro, stb.) hangzása. Majd a
délszláv ütemek összepárosításával – a repetitív időszakuk után –
létrejövő, makámos, szinte lebegő érzést adó ritmusfüggöny. Még a magyar
témáknál is! A keleti hangzások használata a Vietnámban forgatott, A part című film kísérőzenéjében, annak albumváltozatánál hallható legteljesebben.

Amikor a Makám-albumok között először megjelentek a
gyermekdalok – párhuzamosan a „felnőtt” lemezekkel! -, kissé furcsán
néztem/hallgattam. Majd miután tinilányom megszerette ezeket,
megértettem a változást: a tiszta lelkeknek szóló tiszta dalokkal
megjelenő új hangot, melyek – a magyar gyerekfelvételek egy részével
ellentétben! – nem gügyögve szólnak a gyermekekhez. S e dalok között már
a sanzon hagyományaira is építő művek is megjelentek (bár ilyen típusú
dalok 1-2 korábbi lemezen is előfordultak).

Tulajdonképpen itt kapcsolódunk ahhoz a lemezhez, amely a 2012-es Makám-hangot (is) jelenti: a Robinzon Kruzo-hoz, amely tulajdonképpen Krulik (és a Makám) második olyan (magyar) dallemeze, ahol nincs jelen hangsúlyozottan népzenei eredet, ahol mind a zene, mind a szöveg eredeti Krulik–szerzemény. Ez viszont az első, ahol Krulik Zoltán önmaga énekli a témákat.

Bevallom, ez az a pont, ahol lemezismertetőimben el szoktam kezdeni
kibontani a háttérinformációkat, a tételcímek eredetét, keletkezésük
történetét kikutatva, a zenék tartalmi mondandóját is megismertetve.
Most viszont nem ezt teszem! Mert ezen a lemezen az elmúlt 30 év
hangulata, történései, érzései sütnek át Krulik személyes
szűrőjén keresztül! Egy koré, amelyben én is éltem/élek. Számomra nagyon
sok dolog a számok meghallgatása után is dekódolható. Inkább a magam
élményéről beszélnék tehát!

Először a tények. A Robinzon Kruzo lemezen a zenekarban  Krulik Zoltán (gitár, szólóének), Hornai Zóra (háttérének), Eredics Dávid (szopránszaxofon), Zámbó Tamás (gitár), Boros Attila (basszusgitár) és Badics Márk
(dobok, ütőhangszerek) muzsikált. A felálláson is látszik, hogy itt és
most nincsenek egzotikus hangszerek, különleges hangzások. A
ritmusrészleg alapján pedig inkább szabályos dzsez vagy bít/rak műfajokra számíthatunk. És valóban. A lemez meghallgatásakor egy – majdnem – szabályos bítlemezt hallunk (persze, nem a régi stílust, még csak nem is újbítet, hanem az eredeti stílus modern reinkarnációját!). De ezeket a számokat a szövegek minősége és a rögtönzésekben hallható hangzatok messze kiemelik…

Érzésem szerint a városi magányban élő Robinzon Kruzo (Kruzo=
Krulik Zoltán!) e lemez dalaiban összefoglalta az elmúlt évek – durván
40 év – szellemiségét, zenei történéseit, érzésvilágát, kulturális
életét. Annak kivetülését! A direkt darabok mellett – Vízöntő kor (Sziszinek), Nézem a videót (Jackie Orszácky emlékére), Cseh Tamásé – mellett hallhatunk itt regit, bít-újhullámot, fankos és progresszív bítet, modern bítet, stb. Több számban az Európa Kiadó zenéje, a Kontroll Csoport, vagy akár az egykori Orchestra Luna hangulata, bít-sanzonjai és slágerdarabjai köszönnek ránk. Valahogy újrateremtve, újraértelmezve, Krulik Zoltán látásmódjával továbbfejlesztve. Vannak filmes utalások is (Jancsó-, Wenders-, Buñuel-film a Café Bábelben). 3 számban Cseh Tamás hangulatát érzem: a neki címzett dalt akár ő is énekelhetné, de a dal szép harmadik szakasza már Krulik tiszteletadása az elhúnyt muzsikus előtt („Csak szóljon, szóljon, szóljon a dal; a csillagos ég nem zavar!”).

A lemez számairól 1-1 szubjektív mondat:

-        Fekete angyal:                       a finoman hangszerelt dallamot követő, refrénként viselkedő, fankos
zenekari szakaszban csodálatos, érzéki szaxofon együttállások,
rögtönzések hallhatóak. („A végtelen sivatagán egyedül bolyongok egy
angyal után…”)

-        Káros szenvedély:                  az Európa Kiadó jellemző riffjeitvel induló, szövegében is azt idéző bít-újhullásmos kortabló, csodás gitárszólóval.

-        Vízöntő kor (Sziszinek):       refrénje szövegében megint Európa Kiadót-t is idéző fankos progresszív bít
darab, csodás gitár és szaxofon impróval, együttjátékokkal… („Lehetne
szebben lehetne jobban, hány titok van még a fekete dobozban?”)

-        Nézem a videót (in memorian Jackie Orszáczky): lassú bít-ballada, középrészénél a teljes „Nincsen apám” darab eljátszásával, gitár- és szaxofonrögtönzéssel („Ég veled, hívd a szelet, jól muzsikál…”).

-        Világítótorony:          történelem, ideológia, filozófia egy szépívű fankos bít-balladában, az eligazodáshoz kéne egy világi világítótorony…(„hol vagyok, hol nem, ez itt az Éden, ettől nyugatra, keletre szégyen…”)          

-        Forog az ég:              finoman romantikus bít-ballada, kicsit Hobo-s történelmi tabló csodás szaxofon-gitár párosjátékkal…

-        Café Bábel:                Bábeli hangzavar egy filmes kávézóban, modern-bít stílusú ballada („ez itt a Café Bábel, egy régi film pereg, mindig csak álmomban látom a torkolattüzet…”)

-        Cseh Tamásé:                        Ha nem tudnám, hogy Krulik Zoltán énekel, akkor ezt a szépívű popballadát Cseh Tamástól is elfogadnám…

-        Üres a ház:             újhullámos regi, mely – hanszerelése alapján – Sting valamelyik albumán is rajta lehetne…

-        Anyácskám, anyácskám:      korai HBB-t idéző, személyeshangú bít-ballada („..nem vagyok gonosz s nem leszek igazi hős!”)

-        Sárga villamos:         a lemez legjobb történelmi hangulattablója regtájmszerű alaplüktetéssel, gitár-szaxofon együttesével, fankos basszusmenetre.

-        Minden elmúlik:       történelmi tabló, zenei témájában az előző szám fojtatása Cseh Tamás
kései stílusában, a refrén hangszerelésében igéző szaxofonnal („Minden
elmúlik, minden úgy marad, kövekbe vésett, öröknek hitt szavak…”)

-        Balatoni nyár:           Cseh Tamás elbeszélő stílusában fogant ballada, a 80-as évek bít-hangzásában, egy régi balatoni hangulat, a korai szerelem felidézése…

-        Titanic:                      tangóféle hangulatjelentés finom szopránszaxofon-hangokkal, a filmélmény zenei újrafogalmazása…

-        A szívem úgy zakatol:           bít stílusú fankos csasztuska („szívem úgy zakatol, fejembe száll ez a bor”), némi magyaros szaxofonfutamokkal; a lemez ideális, hangulatoldó zárószáma!

Az eddigi szólóénekes, Hornai Zóra hangja, háttéréneklése
csodás ellenpontot teremtett a zenei témákban. S hogy Krulik milyen
énekes? Férfias, szép, olykor sármos énekhangját kár, hogy nem hallottam
eddig!

Hangsúlyoznám: e rövid ismertetők az én hangulatomat, érzéseimet
adták vissza, és nem a művek objektív megközelítései. De úgy gondolom,
az én korosztályomból – 60 év körül! – sokan vagyunk, akiknek ez a zene
EZT IS jelentheti! Talán megbocsájtják ezt most nekem! Mert ezt a lemezt
egyik kedvencemmé fogadtam zenei/szövegi szépségei, érzelmi rezdülései
alapján.

Talán más is van vele így!