Május 2-án tartja nagyszabású születésnapi koncertjét a hazai
világzene egyik legsokoldalúbb zenekara Makám 30 címmel. Egy ilyen nagy
léptékű és több átalakulást is megért, valamint egyszerre többféle
programot is működtető zenekar esetében érdemes az elején kezdeni, ezért
Krulik Zoltánnal (a fenti képen balról az első), az együttes
vezetőjével és dalszerzőjével igyekeztünk a legfontosabb pillanatokat
sorra venni.

A Makám harminc éves, de úgy tudom, hogy már vagy negyven éve szerzel dalokat, egyet pedig Petri Györgynek is megmutattál.

Igen, ez egy kettős jubileum lesz május 2-án a MŰPA-ban, ahol a Makám
30 évéből mutatjuk be a legjavát, elsősorban a vokális korszakból, már
ami 15 lemezből belefér három órába. Azt a dalt pedig, amit 40 éve Petri
György Már csak című szonettjére írtam, máig műsoron tartjuk a Robinzon
Kruzóval.

Valójában honnan az indíttatás, zenésznek vagy költőnek álmodtad magad fiatalon? Vagy ez nem is vált el benned?

A képzőművészet is sokáig rabul ejtett, de leginkább zongoráztam,
ezzel értem el első sikereimet Tatabányán az ablakunk alatt ácsorgó
lányok körében. Gimnazistaként a pannonhalmi bazilikában orgonálhattam
is. Kifelé jövet, Szigeti Kilián atya, akitől engedélyt kaptam a
játékra, sokszor kérdezte: Ugye jól hallottam fiúcska, hogy nem csak
szent dallamokat játszott?  Mellette festegettem, rajzoltam és verseket
is írtam. Persze vertük a gitárt, zongorát a gimnázium alagsorában, a
basszeros szájbőgőzött, a dobos papírdobozokból állította össze a
szettjét. 28 évesen döntöttem, s lettem hivatásos zenész, az akkori idők
ORI vizsgájával a zsebemben, és megalapítottam a C.S.Ö. (Creatív Stúdió
Öt) nevű zenekaromat.

A család melléd állt, támogatott, vagy harcolnod kellett?

Szokványos történet, a család más álmokat dédelgetett, mint én.
Szereztem egy villamosmérnöki diplomát és még az egri Eszterházy Károly
(akkor Ho Shi Min) Főiskola magyar szakára is bejutottam, ami akkor
Pannonhalmáról jövet, nagy szerencsének számított. Ez az életút, a
60-as, 70-es évek Magyarországán nem volt szokatlan, elég, ha Latinovits
Zoltán, Bródy János vagy Kóbor János pályáját említem, mindhárman a
Műegyetemen diplomáztak.  

Kik voltak kamaszként a zenei ideáljaid? Popzenékre vagy etnós, dusesszes dolgokra utaztál?

A dal már kisgyerekként megfogott műfajtól függetlenül. Jó
énektanáraim voltak, Tatabányán Tar Ilona, Pannonhalmán Szigeti Kilián. A
magyar népdal mellett a gregorián is a véremmé vált és persze az akkor
beatnek nevezett popzene a Beatlestől, a  Rolling Stoneson át Hendrixig,
és hadd ne soroljam. Emlékszem nyolcadikban a matek füzetem hátuljába
vagy 100 zenekar nevet gyűjtöttem a Szabad Európa Rádió teenager
partyjából, a luxemburgi adó és az Amerika Hangja lopva hallgatott
műsoraiból. Tilos volt a Kádár érában ezeket a rádió állomásokat
hallgatni. Ki emlékszik még Steve Winwoodra, a Blind Faith-re, a
Troggsra? Főiskolásként jött bakelit lemezekről az Oregon, füstös
klubokban Cseh Tamás, a Kex, na és a mágikus Syrius koncertek a
Bercsényiben, a Metro klubban, a hajón. De nyitott voltam az ébredező
népzenére és megszerettem Sebő Feri és a Kaláka dalait. A Kolinda volt
aztán, ami leterített, nem gondoltam volna, hogy három év múlva a tagja
leszek.

Mennyire vetted komolyan a zenészi képzést az elején, kiktől tanultál?

Az általános iskolai években Vázel Gyulától tanultam zongorázni
Tatabányán, aki nem idegenkedett attól, hogy a penzum után a Felkelő Nap
Háza akkordjait is átvegye velem. A gimnáziumban Szigeti Kilián
gregorián kórusában énekeltem. Mosóczi Miklóstól tanultam klasszikus
gitározni. A szitár és az észak-indiai klasszikus zene rejtelmeibe Kozma
András - Ravi Shankar tanítványa - vezetett be. És ne felejtsem a
Postásban Folk Iván jazz gitár óráit. A Kolinda műhelyben Lantos Iván,
majd Dabasi Péter fertőzött meg a Balkán világával. 1986-ban Kurtág
György a Szaharán-túli Afrika zenéjére hívta fel figyelmem, s darabjaim
meghallgatása után kompozíciós és hangszerelésbeli tanácsokkal is
ellátott.

Tegyünk rendet, hogyan is jöttek sorban a korai zenekaraid, mire kialakult a Makám első rendes felállása.

A Szélkiáltó duót Szilágyi Attilával alapítottuk 1974-ben még
főiskolás korunkban, műsorunkban Petri György, József Attila és
Pilinszky versei szerepeltek. Amikor kiderült, hogy Pécsett létezik egy
hasonló nevű zenekar, lemondtunk a névről, amúgy is összetettebb
kompozíciókban kezdtem gondolkodni az Oregon hatására. Ez lett a C.S.Ö.
(Creatív Stúdió Öt) Itt olyan zenészek is megfordultak, mint Roskó
Gábor, aki ma neves képzőművész. Lantos Ivánnal a felbomlott Kolinda
nyomán 1980-ig, Franciaországba való emigrálásáig játszottam, majd jött
Dabasi Péter felkérése.  

A Makám és Kolinda idején hogyan volt kezelhető a két zenekar identitása, a saját hang megőrzése?

Ez egy zenekar volt, valóban két identitással, ami aztán összesimult.
Péter a Kolida hagyományát, én a C.S.Ö. vonalát hoztam, és mindketten
pár zenészt, a korábbi formációkból. Jól működött, két lemezt is
kiadtunk Hollandiában, bejártuk a világot, legalábbis tőlünk nyugatra
eső országait 1980-84 között. Hogy ez akkor mit jelentett, ma már szinte
érthetetlen és elmondhatatlan, de ha valakit érdekel, szívesen leülök
vele egy jó ital társaságában és elmesélem.

Ha már a saját hang belövésénél tartunk, mennyire volt vezető
szereped az elején, hogyan vitted keresztül az elképzeléseidet? Eleve
inkább a szerzőiség, vagy a közösségi zeneírás dominált?

A C.S.Ö. az első szüleményem, kezdeti kompozícióim zenekara. Az
improvizatív számokban természetesen szabad teret kaptak a szólisták. A
Makám & Kolindát Dabasi Péter alapította. Nyitottságára jellemző,
hogy instrumentális darabjaim is lemezre kerültek. A szétválás után a
Makámba a C.S.Ö. tagjait hívtam vissza (Juhász Endre-oboa, Bencze
László-nagybőgő, Szalai Péter-tabla) - az újdonság Szőke Szabolcs volt.
Az ő gadulka játéka újította meg a C.S.Ö. addigi oregonos hangzását.
Ekkor kezdtem el Steve Reich hatására repetitív darabokat írni. A Makám
hangszerelése, az európai klasszikus-, és az ázsiai, afrikai
etnikus-hangszerek együtt alkalmazása egyedi hangzást kölcsönzött az
Amadinda és a 180-as Csoport hatalmas hangszerparkot megszólaltató
előadásai mellett.

A debütáló Közelítések albumot a Hungaroton adta ki, könnyű volt bejutni hozzájuk?

Mi a három T kategóriából a Tűrtbe sorolódtunk. Mikor a Hungaroton
Classic igazgatójához, Nádori Péterhez bekopogtattam, - ez a fajta
muzsika hozzá tartozott - Maróthy János zenetörténész ajánlását is
hoztam, aki a fehérvári Dalos Találkozó zsűri elnökeként figyelt fel
ránk. Nádori nagyon udvarias volt, majd jelentkezik - mondta, addig ne
keressem. Egy év múlva csörgött a telefon. Hihetetlen elánnal fogtunk
hozzá a felvételekhez. A Rottenbiller utcai stúdióban dolgoztunk és a
gadulka, kaval, tabla, zanza, mbira, anklung mellett használhattuk a
szimfónikus zenekar marimbáit, a harangjátékot, a cselesztát. Horváth
János volt a hangmérnök.

Milyen szinten lehetett ezzel koncerteztetni itthon, és
hogyan szerveződtek a külföldi koncertek? Segítettek ennek megágyazni a
Makám & Kolinda külföldi sikerei, vagy más utakon jutottatok ki?

Hiába a C.S.Ö., a Makám & Kolinda múltja, s hogy a kettős névből a
Makám is ismert lett Európa nyugati felén, naiv álom volt eme sikerek
farvizén tovább evezni. Ismét nulláról indultunk, de az akkori
viszonyokhoz képest rakéta sebességgel. Zolnay Pál 86-ban filmet
forgatott rólunk Utcazenészek címmel, ami fő műsoridőt kapott az
MTV-ben. Ebből kisebb botrány keveredett, ugyanis nem járultunk hozzá a
címhez. Kétségtelen a Makám volt az első zenekar, aki a Vörösmarty
téren, majd később a Budai Várban spontán koncerteket adott a
járókelőknek, néha rendőri zaklatás közepette. 88-ban megjelent a
Közelítések LP és kazetta. 89-ben ismét fő műsoridőben játszottunk a
Stúdió 89 kulturális magazinban Kepes András műsorában. A legfőbb
kultuszhelynek számító Egyetemi Színpadon telt házas koncertjeink
voltak. Olasz, francia turnék indultak a Vízöntő együttes jóvoltából.
Itthon egyetemi klubokban, művelődési házakban zenéltünk. Szombat,
vasárnap kivételével minden nap négy órát próbáltunk és klubunk volt 10
évig a Bihari Táncegyüttes próbatermében. Páran ugyan nyomorogtunk, de
senkit nem érdekelt a pénz.

A következő albumok már a Fonónál jelentek meg, ami a hasonló
műfajú előadók műhelyeként lett nevezetes és felkapott hely. Úgy tudom,
dolgoztál is a Fonónak.

Hat lemezünk jelent meg a Fonó Records gondozásában, a Divertimento,
Café Bábel, A part a hangszeres vonalat, a SkanZen, 9 Colinda, Szindbád
már az új, a vokális korszakot jelöli. A Fonó egy csodálatos bázis volt,
pörgő, az autentikus zenétől a kortársig minden színvonalas produkcióra
nyitott hely, heti hat programmal. Örömmel hallom Horváth László
igazgatótól, hogy újra pezseg, színvonalasnál színvonalasabb koncertek,
táncházak, összművészeti programok szerepelnek a kínálatában a hazai
zenei élet színe-javával. Anno az aktív zenélés és komponálás mellett, a
művészeti vezetője voltam 14 évig.

A Makámban nem kevés muzsikus fordult meg története alatt. Ez
sok irányba mutató kérdés, vagy zenei-kreatív okai vannak? Hogy érzed,
milyen munkatárs és zenekarvezető vagy?

Hogy sorban vegyem a kérdéseid, csak énekesnő volt tíz, aki
megfordult a Makámban. Hűséges típus vagyok, s egyben kísérletező.
Részemről leginkább az említett zenei-kreatív okok említendők. Mikor az
első formáció elkezdett fáradni, elhívtam Grencsó Istvánt fújni és
Borlai Gergőt ütni, itt a dob mellett volt marimba, udu, gato drum.
Gergő 13 éves volt, és már zseniális, eleinte csókolommal köszönt. Ruszt
József a legendás színházi rendező mondta, ha egy csapat leszálló ágba
kerül, fel kell rúgni, és újat építeni. Soha nem voltam ilyen radikális.
A történetet leginkább a lányok írták, befutottak, férjhez mentek,
babákat szültek, világgá mentek. Néha vitték a zenészeket is.
Mindazonáltal minden közösség elfárad néha. A mostani formáció eddig a
legtartósabb. Kilencedik éve vagyunk együtt. A zenekarvezetést,
folyamatosan kell tanulni, ha már az ember nyakába szakadt.

Az előbb már szóba került, hogy a Makámnak jellemzően két
nagy korszaka van, a kísérletezőbb, dzsesszes-repetitív, majd az
énekes-dalközpontú, máig tartó szakasz.  Mesélj még erről.

Ez valóban érdekes, hogy az elmúlt 30 év pontosan feleződik
hangszeres és vokális korszakra. Ám aki figyelmesen hallgatja a Skanzen
dalait, Lovász Irén és Bognár Szilvia énekével, de kedvelte a korábbi
kortárs-jazzes, imprós, vagy éppen a repetitív Makámot, meghallja benne a
folyamatosságot. Azok a hatások, amik zeneileg belém ivódtak - India,
Balkán, pigmeus hoketuszok, asszimetria, repetitív szekvenciák -, a
hosszabb kompozíciók helyett, dalformákba sűrűsödtek. 

Azzal együtt, hogy két nagy korszakról beszélünk, a paletta
persze nagyon színes, a különböző albumok konkrét tematikákra vannak
szerkesztve. Melyek számítanak visszanézve korszakos jelentőségűnek?

Tizenöt Makám-lemez készült, és bár a korszakok felezik a harminc
évet, a hangszeres periódus éveiben négy - ennek okai a korábbi idők
kiadási nehézkességében keresendők -, míg az utóbbi 15 évben 11 lemez
született. Legtöbbjük arany-, és van néhány platinalemezünk is. A
legsikeresebb az Anzix volt Bognár Szilvivel, Szalóki Ágival, Palya
Beával, mely a World Music Charts 2004-es ezres listáján az első 15
százalékban szerepelt, de listára került Lovász Irén énekével a 9
Colinda is. 

A dalos korszak hozta a gyerekműsorokat is, mennyiben más
gyereklemezt készíteni, mint felnőtteknek szólót? Létezik ilyen
különbségtétel, vagy nem ilyen a megközelítés? Ugyanez hogyan
jelentkezik koncertezéskor?

A Fonó Records felkérésére született a Szindbád. Hihetetlen népszerű
ma is. Morogtam a felkérésre, aztán belehallgattam egy-két gyerekzenének
mondott albumba és komolyan dühös lettem. Persze, nem a düh szülte a
dalokat. Ha írok, nincsenek bennem fékek, gátak, görcsök, írom, ami jön,
le is skribálom, sokszor éppen egy újság, vagy mozijegy szélére, ha
nincs nálam más rögzítő eszköz. Így évről-évre lassan összegyűlnek azok a
dalok is, amiket nem csak felnőtteknek szánok. A koncertezés egészen
más tészta. Hamar hátat fordítanak a kis lurkók, ha csak nyomod a
dalokat. Mesélni kell, játszani, elvarázsolni őket. 

Úgy látni, hogy a Makámnak nem is csak egy konkrét felállása
létezik egy adott időpontban, kívülről átláthatatlannak tetszik a dolog.
Projectszerűen dolgozol a sok muzsikussal?

Jótevőink és jóakaróink tanácsára minden a Makám logó alatt történik,
a Robinzon Kruzo dalai, a Petri, vagy Weöres est versei éppúgy, mint a
fesztivál és családi fellépések. A projektek nem fedik teljesen egymást.
A legtöbb koncertje természetesen a standard Makám verziónak van,
melyben Korzenszky Klára, Eredics Dávid, Kuczera Barbara, Boros Attila,
Keönch László a társam. A Kruzo projekt, Petri dalok estjein Zámbó
Tamás, Hornai Zóra, Juhász Endre, Badics Márk is a főszereplők közé
léptek. Újabban sokat játszik velünk Horváth Mónika, Bata István és néha
Bede Sári.

Kicsit a dalszövegekre is térjünk ki, rengeteg ötlet,
játékosság, furfang árad belőlük. Hogyan születnek, leülsz megírni
valamit a koncepcióhoz, vagy vannak készen verseid, és azokból (is)
válogatsz?

Mint említettem – bár írok alkalmazott zenét filmekhez, színházi
darabokhoz, verseket, újabban prózát is -, a dalszerzés a fő területem. A
dal szövege, dallama nálam együtt születik. Nyilván van egy hangulat,
egy domináns dallam, nyitó sor, egy erős kép, ami a legváratlanabb
helyen és pillanatokban kipattan az agyamból, s aztán írja tovább magát.
A szólamok, hangszerelés utómunka. Rengeteg fecnim van, kottafüzetek,
újabban mobiltelefonok tele ötletekkel.

Bár vokálozol is a lemezeken, inkább énekesnőkkel dolgozol.
Aztán kiderült a 2012-es Robinzon Kruzo albumon, hogy simán elviszel a
hátadon énekesként is egy egész albumot. Eddig tartott bátorságot
meríteni?

Több barátom és privát rajongóim is követelték már a Kruzo lemezt.
Kaleta Csaba hangmérnök, akivel 88 dalt vettünk fel a Yellow Stúdióban,
már 12 éve kihajtott belőlem két éneket a Szindbádon, aztán maradt a
templom, a fürdőszoba, na és persze alkotás közben a zongora, vagy gitár
melletti dudorászás. Kelemen Lászlótól kaptam a felkérést,
visszautasíthatatlanul. Budai Vigadó 2011. február 26. Akkor már volt
4-5 olyan nóta, amit úgy gondoltam, jobban szólna férfihangon. Volt rá
fél évem. Ebből született a Robinzon Kruzo lemez.

A Robinzon Kruzo, ami amellett, hogy személyes kedvencem,
bizonyos értelemben kulcsfontosságú lemez. Először külön projektnek
indult, aztán ugye ez is a Makám-logó alatt jött ki. Ennyire necces
teljesen újba kezdeni? Lesz még lemez ezen a vonalon, vagy most más
érdekel?

Előbb emlegetett jóakaróim óvtak tényleg a teljesen nulláról induló
projekttől, a terjesztők pedig kerek-perec visszautasították. De a Makám
jöhet. Most a Petri agyagot szeretném kiadni, van egy kislemezre való
Weöres dal is, és karácsonyig kötelező egy új Makám-album, a dalok
készek, próbáljuk, bejátsszuk őket, jöhet a stúdió. Idén énekeltem már a
Kéklóban és a Kőrösi Csoma MKp-ban, ahol a Petri dallal debütáltam 40
éve, most a Cseh Tamás emlékére írott dal szólt.

Egy ilyen hatalmas bulit összerakni, mint a Makám 30, nyilván
az ünnepi mivolta miatt is megéri, gondolom, egyszerűen át kell élni.
Milyen hozadékai vannak ezen felül, vagy ezzel nem kell még foglalkozni?

Egy jubileumi koncert arra való, hogy az ember, egy alkotó közösség
összegezze a maga mögött hagyott éveket, egy nem hagyományos koncert
keretében megmutassa rajongóinak, lezárja, s ez által megszabaduljon
tőle. Kétségtelen egy ilyen koncert kölcsönöz egyfajta emelkedettséget,
de minden zenész tudja, hogy a legkisebb színpadon is ugyanazzal az
elánnal kell muzsikálni.

Tényleg nem furcsa egy ilyen különleges és egyszeri buli után
ott folytatni, mint előtte? Mondjuk pár napra rá elmenni egy iskolába
délelőtt és adni pár osztálynak egy gyerekkoncertet? Most nyilván ez az
ünnep tölt meg mindent körülötted.

A 20 éves évfordulót a Zeneakadémia nagytermében ünnepeltük, a 25
évest már a Művészetek Palotájában.  A jubileumok közötti hétköznapok
helyszínei kis kluboktól a nagy fesztivál színpadokig terjednek. Minden
helynek megvan a maga varázsa, a viharos Balaton melletti szabadtéri
színpadtól, a Szimpla kert füstös barlangján át a Pécsi Bazilika
altemplomáig. Pontosan fogalmazol, ez az ünnep tölt meg mindent
körülöttünk májusig, de készülünk a nyári fesztiválokra és az új lemezre
is.