C s i l l a g v á r ó . . . .Új Makám CD - Tisza Dorottya írása

Az 1984-ben alakult, folyton változó, újuló, világzenét játszó együttes tavaly ünnepelte huszonötéves jubileumát nagyszabású koncertjével a Művészetek Palotájában. Számtalan régi - mára már egyéni utakat járó - zenész és énekesnő vonult fel az időutazást idéző műsorban. Énekelt Lovász Irén, Herczku Ágnes, Szalóki Ágnes és Bognár Szilvia, hangszeren pedig többek között Borlai Gergő, Krulik Eszter és Szokolay Dongó Balázs játszott. Jelenleg a 2006-os formáció működik, melynek énekesnői: Hornai Zóra és Korzenszky Klára. A két énekesnő eltérő hangszíne és éneklési stílusa jó táptalaja Krulik Zoltán kísérletező kedvének. Míg Hornai Zóra a jazz éneklés területén érzi otthon magát, addig Korzenszky Klára az eddigi énekesnők utódaként, a népdaléneklés felől közelít. Ez a látszólagos zenei távolság azonban nem zavaró. A Makám, lemezein különböző kultúrák zenei rendszerét olvasztja magába, mintegy új egészet alkotva a magyar, indiai, balkáni és klezmer motívumok felhasználásával melybe a kortárs zene hatásait is beépíti. A Csillagváróban, a zenekar hangzásvilágából kihagyhatatlan hegedű, kaval, klarinét és gitár felhangzik ugyan, de az akusztikai összetétel miatt a hatás sok tekintetben eltér az eddigiektől, amit már a Yanna Yova (2009) című hanganyag is sejtetett. Ez az újító jelleg pedig a tardícionális folklór dallamai és szövegvilága mellett megjelenő pop és jazz alapú, városi tematikájú számokban érhető tetten. A Csillagvárón a Gólem, a Fújja a szél, a Mai Manó és az Elemér mind feltételez egyfajta otthonosságot a flaszteren. Ezekben a számokban a hangszerelés is változik, hangsúlyosabb a basszusgitár, feltűnik a szintetizátor és a szaxofon is. Ellenpólusként azonban megjelennek Krulik Zoltán „kvázinépdalai” is, melyek többnyire hagyományos hangszerelésűek (duda, furulya, hegedű, tilinkó, kolomp, csörgő) és témájukat a természetből merítik. Ilyen a Bogárbál, az Ebihal, a Kár, a Hétrétország, a Tollpihe és a Buta lepke című szám is. Akad azonban olyan dal a lemezen, amelyik valós népdalból született, mint például a Nem sokáig lesz így kiskomám című, amely a Szentbalázsi kislány vagyok én kezdetű dunántúli népdal átdolgozása. A Tollpihe című szám érdekessége pedig, hogy a dallam már az Almanach (2004) című lemezen is megjelent, ahol Bognár Szilvia énekli más szöveggel és kissé keményebb, acélosabb hangszereléssel a dalt. Krulik Zoltán dalköltészetének különlegességét átmetaforizált nyelvi világa adja, melyben összemosódnak a gyerek és felnőtt valóság vonásai. Egyszerre ’mesevalóság’ és ’valóságmese’ az, ami előttünk itt elevenné lesz. Ebben a világban az erdő és a Moszkva tér egyaránt varázslatos, szeretni való és otthonos. A csoda a városban is megterem: „Miki Miki Mikulás, hova tűnt a varázs / Téli-tekergőn odakünn, izzik a parázs. / Szánon jön, motoron, láttam villamoson,/ Téli-tekergőn odakünn, hideg padokon. / Nem csalás-ámítás, a szeme karikás /...” Hangulatok, emlékképek, impressziók jelennek meg előttünk, melyek sivár, hétköznapi formájukban talán mindannyiunk számára ismerősek, mégis mennyire más lesz ez így átlényegítve! Sugárzik a játékosság és a humor a sorokból: „Hosszú a kocsirúd, magas a torony, / széles a Duna vize, sűrű a Bakony. / Görbe a gyalogút, kerek a világ, / édes nagyapó, büdös a pipád.” A Makám egyik legfontosabb jellemzője az igényesség, ami nemcsak zeneileg, hanem az albumborítók grafikájában is jelentkezik. Komáromi Erzsébet képzőművész munkája egyedi és jól kapcsolódik a lemez játékos jellegéhez és a dalok tematikájául választott csillaghullás / csillagos ég motívumához. Nyári hullócsillag-várás ihlette az album címét mellyel az alkotó egyszerre mutat önmagára és hív magával egy különös várakozásra. „… a szürke homályban csillag gyúl, / beborít millió kicsi láng. / De ha elfordulsz, nem láthatod, / mikor hull tenyeredbe, ha vársz.” A csillagvárás élménye azonban keresztény kultúránkból adódóan szükségszerűen előhívja a betlehemi csillagra való várakozás képét is, amely konkrétan csak a Három király című számban jelenik meg - „Tejút széltét-hosszát mértük, / csillag járását szemléltük. / Júda kicsiny városában, / Betlehem fölött csóvája / egyszer csak megállt. / …s egy angyal földre szállt.”-, rejtetten azonban máshol is felbukkan. Éjjeli barangolásra indul mesélőnk a városba, amikor egyszer találkozik valakivel: „… szólt egy angyal, ki erre tévedt, s megmutatta a mindenséget. / Ó, gyönyörű éj! …” Egy másik képen kisgyermek bújik ágyba éppen: „Fényes ma az ég, hó hull szanaszét, boldog ma a világ./ Holdas napokon, görbe utakon ő is haza talál.” Anyja altatódalában is az Irgalmas érkezése sejlik fel előttünk: „A sötétben ma senki se fél”. Ezt az anyai hangot erősíti, hogy a Makám lemezein többnyire énekesnők adják elő a dalokat, meghatározva ezzel a számok jellegét, hangulatát is. Gyakran hallhatjuk dúdolni az éneklőket, s ez a jelenség sajátos, jókedvű, elmerengő légkört hoz magával. Zeneileg rendkívül hiteles lemezről van szó, hiszen a zenészek: Krulik Zoltán, Horváth Olga, Eredics Dávid, Boros Attila, Keönch László mind szakértői a muzsikálás művészetének, ami a szóló és improvizatív részekből is jól érezhető. Különösen említésre méltó Horváth Olga és Eredics Dávid bravúros játéka. Sajátosságként említhető még a dallamvilág színesítésére szolgáló hangszerek tárháza is. A lemez zeneileg többnyire egységes képet mutat, a megszokott hangzásvilágból azonban kissé kiválik a Gólem, a Mai Manó és az Elemér című szám. Az utóbbi kettőben a prózai beszéd megjelenése okozza ezt az elkülönülést, amit azonban a szöveg játéka képes sokszínűséggé emelni. A Gólem hangszerelésével válik különállóvá, mivel a lemezen több ilyen stílusú, keményebb basszussal, dobbal és énektechnikával bíró dalt nem hallhatunk. A szám különlegessége tehát többek között abban rejlik, hogy a progresszív rock műfajába sorolható, amit tudomásom szerint kevés gyereklemez tud felmutatni műsorán. Találunk még a dalok között songot, jazz-es és reggae-s hatásokat; kelta, távol-keleti, klezmer, indiai, török, orosz, bolgár és magyar népi motívumokat is. Az utolsó szám, a Buta lepke című altatódal – amit Hornai Zóra énekel kifinomult átéléssel – jó választásnak bizonyul az alkotó részéről, hiszen a várakozás, a csodaélmény lezárása az álomszerű valóságból a valós álom szigetére viszi hallgatóságát. A felnőtt pedig éppen úgy lehet ennek a lemeznek célközönsége, ahogyan a gyerek. Ez az album azok közül a hanganyagok közül való, amelyet a szülő is meghallgat, és nem csak addig kell kibírnia, amíg kiér a szobából, miután nagy unszolásra még egyszer elindította gyerekének a lejátszót. Makám: Csillagváró Krulik Zoltán dalai Együttes: Hornai Zóra – ének Korzenszky Klára – ének Horváth Olga – hegedű, vokál Eredics Dávid – klarinét, kaval, furulya, duda, tambura, saz, vokál Krulik Zoltán – gitár, ének, pszaltérium, tilinkó, harmónium, szintetizátor Boros Attila – basszusgitár, vokál Keönch László Farkas – dobok, udu, cajon, ütőhangszerek, beatbox, vokál, Közreműködik: Vázsonyi János – szaxofon Kiadás éve: 2010 Kiadó: Z Paraván kiadó vissza