Kezdhetnénk tehát itt is a történetet, mert ha Krulik Zoltán édesapja abban a pillanatban nem ad erős jelzést arra vonatkozóan, hogy rövidesen megszületik, akkor a család Amerikában köt ki, és a Makám együttes vezetője most a nagy víz túlsó oldalán, egy country-együttesben tengeti mindennapjait. A család azonban viszszafordult, így Krulik Zoltán távolabbi gyökerei Lengyelországhoz, aztán a Monarchiához, a közelebbiek pedig a sokszínű és multikulturális Tatabányához kötődtek. De kötődtek később Pannonhalmához is, ahol évekig tanult és itta magába a gregorián dallamokat, miként még később, Budapestre költözvén az akkoriban éledező rockzenét és a Sebőék által egyre divatosabbá tett népzenét.
Maga is muzsikus lett, előbb egy Creatív Stúdió Öt (CSÖ) elnevezésű kvintettet alapított, nem sokkal ezután már a Makám és Kolindában találjuk, ennek kettéválása után az éppen most 25 éves Makámban. Melynek immár negyedszázada főképpen ő írja dalait, népzenei átdolgozásait, és ezek a fenti kacskaringók nélkül nemigen érthetők. Folkgyökerű muzsika a Makámé, de magába olvasztja távoli világok népzenéjét is: éppúgy megtalálható benne például az arab, az indiai, a török vagy a kelta-ír dallamvilág, mint az afrikai pigmeusok hoketusai vagy a balkáni hangulatok, de nem hiányzik belőle a kortárs zene és a dzsessz megannyi íze sem.
Első önálló lemeze, az 1988-ban megjelent Közelítések hihetetlenül népszerű lett, a nyitottabb ízlésű lemezvásárlók meglepődtek a szokatlan zenei keveredések hallatán, érdekesnek találták azt a békésen egymásba olvadó hangzásvilágot, amelyben különösebb nehézség nélkül megfér egymás mellett az indiai tabla, az afrikai marimba és a bolgár kaval. Távoli kultúrák randevúztak Krulikék muzsikájában, minket meg itt a vasfüggöny mögött igencsak izgattak a távoli kultúrák, barangoltunk hát a Makámmal. Hallgattuk semmivel össze nem téveszthető zenei világát, jó érzékkel megtalált, s azóta már önálló karriert is befutott énekesnőit: Lovász Irént, Bognár Szilviát, Szalóki Ágit, Herczku Ágit és Palya Beát. Megvásároltuk egyebek mellett a Divertimento, a Café Bábel, a SkanZen, a Szindbád vagy az Anzix című lemezt, csodáltuk, hogy akkor sem engednek igényességükből, amikor a gyerekekhez szólnak.
Krulik Zoltán szerint a Makám története két nagy fejezetre osztható: a hangszeres és az énekes korszakra. Az első tán mámorosabb időszak volt: a zenekar mindennap próbált, tagjai számára kikötés volt, hogy más együttesben nem játszhatnak. A második tíz éve kezdődött, professzionálisabb, és az említett énekesnőkkel kiegészülve tán még sikeresebb. A zenekarvezető büszkén említi: a mostani Makám többgenerációs együttes: huszonéves énekes lányok, harmincas hangszeres fiúk, és ő, a maga ötvenes éveivel, sok-sok tapasztalatával. Itthon és külföldön évi száz (élő) koncertet adnak, és a lemez halálának idején számukra ez remény a túlélésre. Régen nem szerette, ma már nem tiltakozik, amikor világzenészként említik őket. Élményt kell adni az embereknek, és akkor mindegy, hogy miképpen címkézik az együttest.
Aki pedig kíváncsi arra, hol tart ma a Makám, megtudhatja születésnapi koncertjén, április 3-án, a MOM-ban. Krulikék ígérik: különleges barangolás lesz térben és időben. Éppen úgy, ahogy a Makám koncertjein 25 éve mindig. vissza |