Krulik Zoltán, a tavasszal megújult, megfiatalodott (mondjuk úgy: új lendületet vett) Makám együttes vezetője mostanában a természet kicsi csodáira figyel, és a gyerekek világára. Azt mondja, a gyerekek kivált fontosak, mert ők még rácsodálkoznak (egyáltalán: figyelnek) a világra, és nem készen kapott, lezárt, becsomagolt egységnek fogadják el azt. Márpedig ez az egyetlen recept arra, hogy az ember friss maradjon, és megőrizzen valamit abból a tisztaságból, amit éppen a zsémbes világ igyekszik szétmarcangolni.

Krulik Zoltán hol budapesti lakásának mélyére, hol a Balaton-felvidék csendjébe viszszahúzódva írja gyermekeknek (tegyük hozzá: a világra rácsodálkozni képes felnőtteknek is) szóló dalait. A napokban megjelent Ákom- bákom című lemezen éppen húsz található belőlük. Főszereplőik állatok: szamócát gyűjtő kabóca, a bálba induló béka, nagybőgőző medve és barátaik. A dalok alaphangja amolyan népzenés, de nem ám csak úgy egyszerűen, hanem a világ zenei ízeire kacsintó szép, ravasz áthallásokkal dúsítva. Krulik ma már nem tiltakozik, amikor a Makám kamaramuzsikájára azt mondják, világzene, mert a zenekar, lassan negyedszázados (még kimondani is ijesztő) működése alatt magába olvasztotta a világ számos tájékának zenei ízeit. A balkáni hatásokat éppúgy, mint az indiai hangzásvilágot, a keleti dallamokat éppúgy, mint a dzsessz szabadságát.

Egy időben fű, fa virág gyereklemezt készített, mert az előadók egy része azt hitte: a gyerek könnyen becserkészhető, olcsó préda. Az idő azonban azt igazolja, hogy a gügyögő, igénytelen gyorsművészeti gyermekmunkák hamar feledésbe merültek. Az Ákom- bákom CD időtálló és értékes anyag, nem tekinti a gyerekeket csekély értelmű célközönségnek. Nem motyog, de nem is harsány vagy jófejeskedő. Egyszerűen csak értelmes és szép. Az Ákombákom lemezbemutató koncertjét vasárnap délben láthatják-hallhatják az érdeklődők a Művészetek Palotájában. (T. Z.)