Magyar multi-kulti

A Makám merészen találékony zenéje, amely Krulik Zoltán több, mint két évtizedes vezetésével alakult ki, ihlető erejű – véli Ken Hunt.

A vasfüggöny túlsó oldalán szóló zene egyik legelbűvölőbb vonása az, ahogy a zenészek a berlinin fal 1989-es leomlásának lavinaszerű utóhatásaihoz alkalmazkodtak. Minden országban másként. A változást néhol szüntelen politikai torzsalkodások gyorsították. Egyesek számára ez új zenei vagy üzleti lehetőségek távlatait nyitotta meg. A fal innenső oldalán élő európaiaknak ez adott módot arra, hogy olyan hosszú életű együtteseket hallhassanak, mint Magyarországon a Makám és a Muzsikás, vagy Csehszlovákiában a Hradistan és a Jablkon. A Muzsikásé persze nemcsak jól ismert, hanem alighanem otthon és külföldön is a legismertebb magyar alakulat. A Makám azonban hasonlóképpen állta ki az idők próbáját. Kamarazenéjének formája arról tanúskodik, hogy a változások könyvét folytonosan átírják, bővítik és javítják.

Magyarország a keleti tömb államainak többségénél jobban kifelé fordult. Maga a Makám név is erre utal, és ez egyszer egy magyar együttes fejlődésének alig van köze a táncház mozgalomhoz és hasonlókhoz. Maga a Makám az indiai szubkontinens raga szisztémájának modális alapokon álló rokonát jelölő, perzsa-arab makám szó magyarosított változata. Ez a szó a magyar zenei körökben már az 1960-as évek első felében ismert volt, hála pl. Szabolcsi Bencének, aki 1960-ban megjelent (és 1965-ben A History of Melody címmel angolul is kiadott) könyvében a makámra is felhívta a figyelmet.

Krulik Zoltán, az együttes gerince, zeneszerzője és vezetője úgy jellemzi a Makámot, mint amelynek három zenei korszaka vagy szakasza volt. „Visszatekintve, ha 1984-gyel kezdjük, mikor a Makám megalakult, három korszaka tisztán különböztethető meg. Természetesen – finomítja – vannak átfedések”. 1984 óta a Makám számos magyar zenésznek biztosított ugródeszkát. Krulik szerintem hasonló zenekarvezető, mint Muddy Waters vagy Bill Monroe. Újra meg újra szabályokat alkotott, és stílusokat teremtett. Különösen 1999 óta a Makám olyan kivételes tehetségű énekesek sorának adott otthont, mint pl. Lovász Irén és Bognár Szilvia, Palya Bea és Szalóki Ági. Jelenlegi két női tagja, Bognár Szilvia és Krulik Eszter (Krulik Zoltánnak a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia és a Glasgow-i Királyi Skót Zene és Dráma Akadémia hegedűművész diplomájával rendelkező lánya,) a 2004-es, nagy Almanach-ban együtt lép fel.

A Makám történetének számos fejezete tükrözi Krulik Zoltán életének szakaszait. 1951 októberében született Felsőgallán, a Budapesttől mintegy 60 kilométerre fekvő Tatabánya egyik városrészében, és jellemének formálásában középiskolai neveltetése meghatározó szerepet játszott. „Neveltetésem sokat köszönhet az iskolának” – erősíti meg. „A szocializmusban az általános iskola ugyanolyan volt mindenkinek, de a középiskola nagyobb jelentőséggel bírt. Az enyém egy angol bentlakásos iskolához hasonlítható, egyházi középikola volt Pannonhalmán.” Pannonhalma, ahol 1966 és 1970 között tanult, egy bencés szerzetesközösség otthona, s míg csupán 20 kilométerre van a legközelebbi nagyvárostól, akkor ez valódi elszigeteltséget jelentett. Az 1960-as években az iskola csaknem vesztegzár alatt volt, elzárva a mindennapi élet fő áramától. Mint Krulik mondja, a „nyitott szellem” számára ez mennyország volt.

„Függetlenséget élveztünk a magyar katolikus egyházszervezettől – magyarázza –, s ez catornákat jelentett a külvilágból és a külvilág felé, s nemcsak a kommunista világ, hanem a nyugat-európai bencés kolostorok felé is. Elszigeteltségünk ellenére kiváló zenéhez jutottunk hozzá. Zeneileg, a rend konzervatívabb oldalán ott volt a gregorián és az orthodox éneklés hagyománya. Más hagyományok – török, spanyol, zsidó –a vallásos zenébe olvadtak be. Olyan volt ez, mint az anyatej. Keveréke az ősi hagyománynak és annak a friss zenének – a beat zenének – amely Nyugat-Európából jött. Rendkívüli hatással volt ránk. Egy intellektuális szellemiség uralkodott. Mindent erre az időszakra vezethetünk vissza.”

Miután billentyűs hangszereken gyermekkora óta, klasszikus gitáron pedig Toroczkay Miklóstól és Mosóczy Miklóstól, 1975 óta tanult, Krulik zeneileg katolikus utazásának következő állomása az volt, hogy szitározni és indiai zenét tanult Mosóczy Andrássaltól („Ravi Shankar tanítványától”), bár a balkezes Krulik számára „ez egy kis technikai problémát jelentett”. 1979-től Lantos Ivánnal a balkáni zenét tanulmányozta. Krulik utazhatott nyugatra, mert sok más országtól eltérően, a magyaroknak kétféle útlevelük lehetett, egy vörös meg egy kék. Kék útlevéllel a birtokában, Krulik kijuthatott külföldre. Londoni emlékei közül egy elképesztő hajviseletű, biztosítótűkkel fölszerelt punk bámulatos látványát idézi fel, aki teljesen normálisan beszélgetett egy rendőrrel, ami Budapesten ellenkulturálisan elképzelhetetlen volt.

Maga a Makám a magyar fővárosban, 1984 nyarán alakult meg. Indoeurópai ihletésének megfelelően volt benne akusztikus gitár, szitár, kaval, oboa, gadulka, nagybőgő és tabla. Mellesleg, az eredeti szeptett kaval és más fúvósa, Thurnay Balázs még mindig az együttesben van. A Makám egy sor zenekar közül az utolsó. Első az 1975-ben összeállt Kreatív Stúdió Öt volt. Egy nagyon rövid életű együttes következett, a magyar életmentő gyomorkeserű italról elnevezett Unicum. A Makám közvetlen elődje Makám és Kolinda néven volt ismert. Végül szétváltak, és saját eredeti nevüket megtartották. Előtte két albumot készítettek a Dutch Munich lemezgyártó cégnek.

A tulajdonképpeni Makámra először Zolnai Pál Utcazenészek című filmje hívta fel országszerte a figyelmet, amelynek egy részét egy budapesti bolhapiacon forgatták. („A film rólunk hamis benyomást keltett, miután mi egyáltalán nem voltunk utcazenészek. A címet diktatórikusan erőltették ránk.”) Krulik úgy írja le ezt az első időszakot, mint amely 1993-ig tartott. A következő évben adták ki második, Diverdimento c. albumukat, szaxofonnal és dobfelszereléssel oboa, ill. tabla helyett. Időtlen c. számának a sodrása valami olyasmi, mint az In A Silent Way, Habsburg-kori Miles Davies egy eleven közjátékkal megáldva. („A hangzás tömörebbé vált, de a stílus változatlan maradt”.) A banda harmadik és legfinomabb korszakát 1999-től vokális elemeinek ereje harangozta be. Egy névjegy ritkán olyan ihletett, mint az ezévi Skanzen. Ami a Makámot illeti, egy aranykornak lehetünk tanúi.

Krulik Zoltán zenéjének sok rétege van. Sok rejtett mélysége is. Sok van a nyelvben eltemetve. Ezt fedezte fel a német írodalmár Hans-Magnus Enzensberger, amikor Magyarországot az egyetlen olyan, általa fölkeresett, latin betűkkel író országnak nevezte, amelyben se füle, se farka nincs a patika azon nevének, hogy gyógyszertár. A „gyógyszertár alapelv” sok más összefüggésben is érvényes. Kétségbeesett igyekezetükben, hogy fülüket áthangolják, a külföldiek igyekeznek bármit úgy hallani, mint ami távoli ismerősük. Csekély vigaszt csak az nyújt, ha olyasmit hallanak, ami német, cseh, latin vagy török.

Krulik kompozíciói valóban hagyományos dallamoknak hangzanak, amelyek elhitetik veled, hogy egész életedben ismerted őket.

Olyan kihívás volt ez, amely elől nem hátrálhattam meg. A Makám zenéjét körülvevő nyelvi finomságok és szójátékok figyelemre méltók. Az Almanach az első eresztés a „gyógyszertár alapelv” alkalmazására, hála Phil Saltmarsh angol fordításaiak, melyek szélesre tárják az ajtókat, megnyitva az értékelés új távlatait. (Szó van arról, hogy a 2003-as Anzix, lazán mint „Levelezőlapok a frontról”, angol nyelvű jegyzeteket kap újranyomva.) A Makám lemezborító mint jellegzetes műalkotás különféle vizuális rejtvénykulcsokat tartalmaz. Elemi szinten 1994-es Divertimento albumuk tipográfiája úgy is olvasható, hogy Divert  time into. A későbbi tervek még agyafúrtabbak. Krulik Katalin (Zoltán felesége) kusza betűkkel írt kalligráfiája ugyanazon neveknek 2002-es kiadásán úgy is olvasható, hogy Szindbád, és úgy is, hogy Sindbad. További képzettársítás rétegét kínálja Paul Klee festménye, amely angolul úgy ismert, mint Sindbad the Sailor. Hab a tortán még azt is tudni, hogy a címben szereplő Szindbád utal a bálványozott nemzetközi-magyar szerző, Krúdy Gyula (1878-1933) Szindbád kalandjai c. művére is.

A zene számára díszletet ilyen csalafinta utalások képeznek. Ez a zenét javíthatatlanul intellektuális hangzásúvá teszi, ám nem jobban – mondjuk – Richard Thompson dalainál. A Makám zenéje művelt, allegórikusan gazdag, és minden köntörfalazás nélkül értelmiségiekhez, vagy gondolkodó emberekből álló közönséghez szól. Olyan zene ez, melyet arra szántak, hogy szellemi zamatokkal kecsegtessen. Ami a Makámmal kapcsolatban legnyilvánvalóbb, az zenéjének csábító volta. Akár zenei, akár előadói szinten Krulik kompozíciói valóban úgy hangzanak, mint hagyományos dallamok, és nem is akármilyenek, amelyek elhitetik veled, hogy egész életedben ismerted őket. Egy ponton a Makám énekese, Bognár Szilvia, korábban az Anima Souns System tagja, kijelenti, hogy „népdalénekes vagyok”, és nincs semmi ellentmondás. A Fonó (Vonó, mint a hegedűé) a Szindbád albumban, a Párom, párom és a Fakerék az Almanach albumban (az utóbbi a fRoots 25-ben is) olyan kisérteties szépségű dallamok, amelyek címe folyton a nyelvünk hegyén van. A makulátlan Skanzen (1999) esetében Krulik zenéje úgy is van feltüntetve, mint ami hagyományos, magyar népdalokon alapszik.

A hosszú élettartam a zenealkotásban számomra elbűvölő. A kreativitás megőrzésének képessége még inkább. Azok az együttesek, amelyek együtt maradnak, viharokat állnak ki, klímaváltozásokhoz alkalmazkodnak, és összetartanak jóban-rosszban, mindig is érdekeltek. Van valami azoknak az együtteseknek az erejében, amelyek fölül emelkednek az alakulás/felbomlás/átalakulás/új album/élő koncertfelvétel kommersz körforgásán. A Makám hosszú életű banda, mely zenéjével olyan helyekre látogat, ahol a zene átfedi, támogatja a szellemet, táplálja a képzeletet.  

Volt egyszer egy style hongrois, amely olyan zeneszerzőkre vonatkozott és vonatkozik, mint Brahms, Haydn, Liszt, Schubert és hasonlók, meg az ő magyar-cigány előadói stílusuk felidézésére. Az az egyértelmű kifejezés, hogy „magyar stílus”, eddig népzenét jelentett, jellemzően azt a fajtát, amelynek a fogalma Bartók Béla és Kodály Zoltán fölfedezéseihez társult. A Makám viszont a magyar ízlést testesíti meg. Függetlenül attól, hogy mennyire más kultúrák talaját művelik, a zenei hangsúlyok elhelyezésének módja miatt, az 5-ök, 7-ek, 9-ek és mollok, vagy a szerb vagy ír hajlítások közepette, a Makám magyarnak hangzik.

A hozzám hasonlóak számára, akiket már elragadottt a zene, de a magyar szavak csupán megérintették, csak akkor derengett föl és mélyült el a Makám magyarságánek értékelése, mikor a magyar társalgási nyelv beszédmintáit és hanglejtéseit hallgattam, és azokra a hangokra vadásztam, mikor Bognár Szilvia, Krulik Eszter és Thurnay Balázs énekeltek. A Makám életem egyik legizgalmasabb zenei kalandja, jóllehet tudom, hogy a magyar nyelvet még törni sem fogom soha. Olyan zene ez, amelyet ízlelgetni fogok egy életen át. Ebben és még egy dologban biztos vagyok. Abban, hogy a magyarok „multikulturalizmusa” a Makám forrásából is fakad.

Akiket még köszönet illet: FolkEurópa, Gál Andrea, Kovács Bori, Lelkes András, Mezei Péter, Tarajos Gőte és az életmentő Phil Saltmarsh.

www.makam.hu (magyarul); www.hangveto.hu (angolul is).