Makám: Almanach

A régóta létező magyarországi Makám együttes sikereit az Egyesült Királyságban talán egy kicsit beárnyékolta a Muzsikás, de ha sikerül rájuk irányítani a figyelmet, ezzel az új lemezzel most eljöhet az ő idejük. Leegyszerűsítve a dolgokat: amíg a Muzsikás régiója népzenei tardícióinak legmélyére ásott le, addig a Makám felkutatta a más kultúrákkal való kapcsolatot is – és nemcsak azokat, amikkel évszázadok óta történelmi kötelékek fűzik össze, hanem azokat is, akiknek ujjai illeszkednek az ő zenei kesztyűjükbe. Így jellegzetes, természetes akusztikus hangzásuk tartalmazza a kelet-európai klasszikus zenét, jazzt, a közép-keleti és ázsiai zenét, még az afrikai zenére is történik egy kis utalás, például a „Fakerék” című számban. A zenekar tagjai mind elsőrangú, több hangszeren játszó muzsikusok, megáldva kivételes finomsággal – itt ne is keressék a vad és „őrült” honfitársakat, mint a Besh o droM: ez a zene megfontolt, ellazító és lebilincselő.

Bár elsődleges jelöltek a BBC „boundary crossing” díjra, igazi sikerük abban áll, hogy minden kifinomult multikulturalitásuk mellett – egy kivülálló számára – hangzásuk mégis megmarad magyarnak, ami rendkívül nehezen kivitelezhető trükk. Éppúgy megmarad magyarnak, ahogy a dalok mind az alapító Krulik Zoltán szerzeményei, de az ember mégis folyton a „trad.” feliratot keresi.

Egyetlenegy dolog közös a  Makámban és a Muzsikásban: mindkettejüknek fantasztikus énekesnője van. Nem vagyok benne biztos, hogy még mindig együtt dolgoznak a csodálatos Lovász Irénnel – a honlapjukon megemlítik, ám ezen az albumon nem énekel – mert ez a CD szinte teljesen Bognár Szilvia fenséges, világfájdalmat tükröző hangjára fókuszál. Bármelyik nap eljöhetne és énekelhetne nekem álmomban, kiváltképpen olyan dalokat, mint a lúdbőröztető „Lassú ének” és a „Holdfényt vetettem”. Szilvia egy lapon említehető azokkal a kiváló, de nem érdemeik szerint értékelt énekesekkel, mint Huong Thanh vagy Dolores Keane.

Újabb remek példa a mai európai népzenék mérhetetlen változatosságára. www.makam.hu vagy www.hangveto.hu - Ian Anderson, a fROOTS főszerkesztője, 2005 április