Elõször öt éve, a SkanZen album kapcsán jelezhettük, aztán csak fokozódott a helyzet: a karácsonyi 9 colinda (2001), a gyerekekhez szóló Szindbád (2002), tavaly pedig a háborús Anzix nemcsak ragyogó nõi hangjaival tûnt ki, de azzal is, ahogyan tematikus csokorba szedte a dalait. Meg különben is, együtt volt, ami kell: elegancia és erõ, letisztultság és könnyedség - Krulik Zoltánnak olyan szerzõi birodalmat sikerült kiépítenie, amelyben az eredeti darabjai egy követ fújnak-pengetnek az archaikus népdalok feldolgozásaival.

Hál' isten, az Almanach sem esett messze ettõl a gyümölcsöstõl. Különlegesen szép az Ősz, és majdnem annyira a Párom, párom, a Sárga a repce virága és a Holló fekete álom is, de ezúttal inkább csak ezeket a számokat ismételgetem majd, mint az album egészét. Persze a legkevésbé sem gondolom, hogy minden lemeznek teljesen önálló jegyekkel illene rendelkeznie, de valahogy mégsem a kedvemre való, hogy az Almanach leginkább olyan dalok gyûjteménye, melyek, ha sarkíthatok, mintha "lemaradtak volna" a 9 colindáról, a Szindbádról, az Anzixról. Megerõsítve a Makám-hitemben, de reveláció nélkül. (FolkEurópa/Z Paraván, 2004) HHHH és fél

                                                                            Marton László Távolodó