| 
Krulik Zoltán | | - A Makám lemezei gyakran szólnak meghatározott témáról, ilyenek lesznek az új felvétel dalai is? - A legújabb lemez címe Almanach. Ezúttal nincs annyira meghatározott tematika, mint az előző lemeznél. Az 1999-ben megjelent SkanZen után többé-kevésbé felváltva követik egymást tematikus lemezek és olyanok, amelyekre inkább egy-egy hangulat, érzelmi minőség a jellemző. Talán az egyik legfontosabb motívum, ami mégis eggyé kovácsolja a sorlemezek ívét, az a női princípium érvényesülése. Persze ez a jellegzetesség nyilvánvalóan abból fakad, hogy a SkanZen óta remek énekesnők szólalnak meg a zenekar élén. A tavalyi, Anzix című lemez témája a háború, de a front mögött, az otthon maradt asszonyok, katonafeleségek sajátos szemszögéből. A női jelleg most is megvan, és egyre tudatosabb. A zenekar állandó szólistája, Bognár Szilvia énekli a dalokat, amelyekben a játékosság, az oldottság, a természet közelsége mélyebb hangulatok, kérdések kibontásával váltakozik. - A Makám első felvételein, főleg a Közelítéseken, a Divertimentón a formabontó hangszeres kihívások jelentették az együttes stílusának mozgatórugóját. A Skanzentől kezdve viszont az énekelt költészet hagyományait folytatja a zenekar. Mi állt a váltás hátterében? - A Makám első korszakában valóban egyfajta kísérleti kortárs zenét játszottunk: nagyon erős érdeklődéssel fordultunk az olyan zenék felé, amelyek nem európai szemlélettel, de legalább olyan markánsan határozták meg a dallam, a ritmus és a harmónia fogalmát. Az akkori céljainkat jellemzi, hogy többen Kurtág Györgyhöz fordultunk tanácsért. Nem akartunk új műfajt teremteni, inkább hidat akartunk verni olyan stílusok közé, amelyekről úgy éreztük, egykor szoros kapcsolatban álltak egymással. Én is elvittem egyszer a szerzeményeimet Kurtágnak, és értékes iránymutatással látott el. Az ő nyitottsága is hozzájárult ahhoz, hogy ma már nagyobb tisztelettel fordul a közönség az Európán kívüli zenei civilizációkhoz. Afrikai, indiai metrumokat, balkáni és ír dallamvázakat alkalmaztunk etnikus hangszerekre, és mindezt a jazzből kölcsönzött ritmusszekció kísérte. Aztán az utolsó ilyen lemez, az A Part című válogatás után kerültek előtérbe a személyesebb hangvételű szerzemények. Ennek egyszerű a magyarázata: az életem meghatározó részét képezi egy csomó olyan élmény, amelyeket zenével és szavakkal együtt lehet kifejezni. A mostani, legújabb lemez is ezekből az élményekből elevenít meg néhányat. A dalokban sokszor találkoznak a gyerekkori emlékeim a felnőtt énemmel: sok olyan szerzemény született az utóbbi években, amelyeket többen gyerekdaloknak tekintenek. Én úgy érzem, ezeket a dalokat a család minden tagja értelmezheti a gyerekektől a nagyszülőkig. A dal mint kifejezési forma egyébként régóta foglalkoztat, a zenészi pályám három pontján is megjelent már. Amikor zenével kezdtem foglalkozni, ösztönösen a magyar költészet megzenésítését tekintettem perspektívának. Később a Makám és Kolinda formációban is fontos szerep jutott az énekhangnak. Főleg népdalok és Nagy László versei képezték a forrást. - A zenekar egyre népszerűbb, amit mi sem jelez jobban, mint hogy a kamarakoncertek mellett egyre több meghívást kapnak itthoni és külföldi nagyszínpadokra is. 
A Makám zenekar | | - Ez alighanem annak az eredménye, hogy olyan témákat ragadunk meg, amelyek nekünk és a közönségnek egyaránt sokat jelentenek. Sokszor idézem fel egy-egy utazás emlékeit, a gyermekkor békéjének világát. A zenében keressük a letisztultság és a feszesség egységét, máig sokszor alkalmazunk szokatlan, páratlan ritmusokat, modális vagy nem európai eredetű hangnemeket. A dallamok viszont sohasem túl bonyolultak. Ugyanakkor minden játéknak, minden humornak, minden borongásnak és kesergésnek, szóval mindennek, amit a zenében fogalmazunk meg, egyetlen dolog az alfája és az ómegája: ez pedig a harmónia – de nem csak zenei értelemben. Fontos, hogy a zene minden apró eleme, minden kis vonás szépen illeszkedjen a másikhoz. A mostani lemez felvételeinél és a dalok kiválasztásánál fontos szempont volt az énekesnő, Bognár Szilvia emberi és zenészi személyisége egyaránt. Fontos, hogy minden dallal azonosulni tudjon. Nem énekelheti még el az anyai érzéseket például, így hát inkább egy fiatal nő, egy készülő anya emlékeit idézi fel arról, milyen volt, amikor őt ringatták. Az ember alapvetően magából ír, és amikor azt látom, hogy saját élményeim a közönségben is a szépséget idézik föl, ez a visszarezdülés az, amiért újra és újra hangszert veszek a kezembe. - Fontos vonása az áhítatos, az istenes hangvétel is a Makám-daloknak. A 9 Colinda című lemezen úgy csendül fel a Magnificat, ahogy az utóbbi időkben csak ritkán. Ez a hitvallás nem utal éppenséggel kompromisszumokra a mai világban. Szereti a közönség ezeket a dalokat is? - A 9 Colinda három évvel ezelőtt karácsonyra jelent meg, és azóta is keresik a dalait az emberek. Szeretnénk minél több hallgatóhoz eljuttatni a zenénket elsősorban a személyes találkozás, azaz a koncertek révén, de fontosnak tartom a lemezek, illetve a médiumok általi megszólalást is. Amíg a népszerűség saját magának szabja meg a kereteket, addig minden rendben van. A Sziget Fesztiválon több ezer ember skandálta a dalainkat, és ez nagyon megható. Jó dolog sok embernek játszani nagy színpadon, de a kamarakoncertek jelentősége, lelki aranytartalékai, adományai ezzel nem pótolhatók, és most is ugyannyira igényeljük, mint korábban. Rendkívüli élmény megtapasztalni az emberek arcán a közvetlen érzelmeket, amelyeket a zenénkkel okozunk. Egyébként a koncertjeink közül valóban kiemelkednek azok, amelyek az adventi időszakra esnek. Az Almanach bemutató körútjához eddig 30 koncert kapcsolódik országszerte. Az utóbbi három év tendenciája, hogy a koncertek száma évente duplázódik, és még mindig nem vagyunk a maximumon. - A zenekar tagjai valamennyien városi emberek, a makám stílusa, hangvétele viszont olyan értékekből táplálkozik, amelyek távol vannak a város durva zajától. Vajon a hagyományok tisztelete vagy az elvágyódás motiválja ezt a hangvételt? - Mindkettő fontos motívum számunkra. Egyfajta csendes, „zenei zöldmozgalmat”, olyan szemléletet szeretnénk kínálni a zenénken keresztül, amelyik fittyet hány a beton hatalmára, és képes tiszta levegőt, tiszta tudatot, újra megtisztult fizikai és szellemi környezetet teremteni valamilyen módon. Kézenfekvő, hogy mindezt természetes zenei hangzásokkal, hagyományos és etnikus hangszerekkel fogalmazzuk meg. Olyan világokat, olyan ősi emlékeket és értékeket tárunk a hallgató elé, amelyeknek valaha mindenki a birtokában volt, de mintha mára sokan elfelejtették volna őket. Ezek mindig is érdekelték az embert: ezekkel próbáljuk mi is felkelteni a közönség érdeklődését, mert tudjuk, hogy valójában ezek az élet lényeges dolgai. NÉVJEGY 1951-ben született Gallán. 1966-ig zongorázni tanult Vázel Gyulánál. 1966-70. között a Pannonhalmi Bencés Gimnázium kórusának volt tagja dr. Szigeti Kilián tanítványaként. 1975-től Toroczkay Miklósnál és Mosóczy Miklósnál klasszikus gitározni tanult. 1978-ban észak-indiai klasszikus zenei tanulmányokat folytatott (szitár) Kozma Andrásnál, 1979-ben pedig a balkáni zenét tanulmányozta Lantos Iván vezetésével. Három zenekart is alapított: Creatív Stúdió Öt (1975), Makám és Kolinda (1980), Makám (1984). A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Zenei Szekciójának (1990), a Magyar Zeneszerzők Egyesületének (1995), 2000-től pedig a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület Komolyzene Szerzők Osztálya tagja.
Szerzői lemezek: Közelítések (Hungaroton Classic, 1988); Divertimento (Fragile, 1995); Café Babel (Fonó Records, 1997); A Part (Fonó Records,1998); SkanZen (Fonó Records, 1999); 9Colinda (Fonó Records, 2001); Szindbád (Fonó Records, 2002); Anzix (FolkEurópa, 2003); Almanach (FolkEurópa, 2004).
Kompilációs lemezek: Úton (Hungaroton Records, 1994); Hommage á Bartók (Magyar Rádió, 1995); Zattere alla deriva (More Music Italy, 1995); Földhangok (Hungaroton Records, 1999); Rhythm 4 Kids (Naxos/USA, 2004).
Film- és színházi zenék: Zolnay Pál: Utcazenészek; Fehér Márta: Tornyok és kilátók; Varga Miklós: Bábjátékos, Underground; Révész László László: Gestalt; Rumi László: Vadhattyúk. Kedvenc hobbi: a véletlen alkotta „objektumok” virtuális gyűjtése
Kedvenc lemez: Oregon: Winter Light
Kedvenc film: Tarkovszkij: Stalker
Kedvenc könyv: Mészöly Miklós novellái
Kedvenc hangszer: szitár
Kedvenc előadó: Dresch Mihály |
