Nehéz újat mondani egy olyan együttesről, mely régóta a hazai et-nodzsessz, folkdzsessz, világzenei színtér megkerülhetetlen, és lemezeken jól dokumentált formációja. Első kísérletező, az avantgárd kortárs zenéhez közelebb álló és kiadványokban szegény évtizede után a kilencvenes években a Makám (nem kis mértékben Grencsó István jelenlétének köszönhetően) erőteljesen az etnodzsessz irányába mozdult el, majd 1999-ben új korszakot nyitott, felfedezte magának a magyar népzene archaikus formáit és a dalt, mint műfajt.

A hivatalosan ma debütáló Almanach tökéletesen illeszkedik a Skanzen (1999), a 9 colinda (2001), a Szindbád (2002) és az Anzix (2003) lemezek sorába, azon a Makám változatlanul a különböző korok és kultúrák zenei elemeinek szintézisére törekszik. Ami talán újszerű, hogy ezúttal egyetlen énekesnővel (Bognár Szilvia) dolgoztak, míg korábban rajta kívül Lovász Irén, Palya Bea és Szalóki Ági éneke is színesítette a palettát. Ami viszont nem új: a Makám új lemeze a maga műfajában ismét a legerősebb anyag az idei karácsonyi kínálatban.