A MAKÁM JUBILEUMI KONCERTJE A ZENEAKADÉMIÁN

Az évek során ráleltek az indiai és afrikai zenék, az archaikus magyar népzene, a klezmer, a moldvai népdalok és a balkáni zenei hagyományok különböző, mélységben őrzött elemeire, és ezekből keverték ki – sokszor a jazz olvasztótégelyében – a Makám egyedi hangzásvilágát, úgy, hogy az egyes elemeket mégis sértetlenül őrizték meg nekünk.

A jubileumi koncert viszont nem nyúl vissza a zenekar történetének kezdeteihez: a programot az 1999. és 2003. között megjelent SkanZen, 9 Colinda, Szindbád és a legutóbbi, Anzix című album zenei anyaga képezi. Az első részben a moldvai népdalok dominálnak.

A Zeneakadémia nagyterme ünneplésre a legalkalmasabb, ám a Makám zenéje – azt érzem – intimebb, közelibb teret kívánna, hogy ne csak a készet kapjuk, hanem részesei lehessünk az ismert elemekből való alkotás folyamatának. Erre azonban sajnos egyéb okból sincs mód. Krulik gitárjátéka elvileg a dalok ősi alapmotívumaival és lüktetésével ágyaz meg a zene többi szereplőjének, a Nagyteremben azonban a húrok csupán ritmushangszerként érvényesülnek. Mizsei Zoltán zongorajátéka azonban még Kruliknál is kevésbé érvényesül, effektelt szintetizátorozása pedig, ha kihallik, zavaróan szintetikus ízt szór az egyébként jóféle etnozenébe

Az az energia azonban, amit Szokolay Balázs szaxofon- és furulyajátéka képvisel, mindenen átemel. A tradicionális motívumokból kibontakozó improvizációk és a freejazzbe csavarodó, süvöltő szólók bársonyozott székükbe tapasztják a hallgatóságot. Orczy Géza tapánja és derbukája pedig mindent megtámasztó, nyugodt erőt biztosít a szerteágazó, nyugtalan zenének.

A koncert és az ünnep felejthetetlen pillanatait azonban egyértelműen az énekhangok csempészik az estébe. A zenekar jelenlegi énekese, Bognár Szilvia mellé Herczku Ágnes és Palya Bea is beáll. Bognár fájdalmas és erős katonasirató hangja mellett Herczku éneke kissé haloványabbnak hat, de mégis különleges, jazzes simaságot kever a dalokba. Palya Bea viszont mindent tud az itt játszott zene összes eleméről, s mikor ő van színpadon, még a holt katonák is életre kelnek.

 A koncert vége felé a három különböző hang olyan színesen fonódik egymás köré egy meglepetés-trióban, hogy az ember úgy érzi: három irányba utazik egyszerre. Egymásnak adják a lányok a dalokat, mint egy gazdag útibatyut. Egymásnak, nekünk és a húszesztendős Makámnak. Hát kell ennél szebb ajándék, gazdagabb útravaló?

Barabás Dániel/ KONTEXTUS
vissza