MAKÁM: SZINDBÁD

"A lélek, az idő miféle mélységeiből, a tájak miféle messzeségiből zeng fel ez a zene, szól ez a dal?"

- Az idézetben elhangzó kérdés CD-borítók belső oldalán található - Vekerdy Tamás ajánlásának első mondataként. Költői kérdés ez, hiszen aki meghallgatja új albumotokat, saját lelkének visszajelzései által nyerhet rá választ. Új lemezetek talán leginkább a gyermekközönséget célozza meg - bár a dalok alapján úgy gondolom, nemcsak nekik szólnak ezek a különös hangulatú, titokzatos mélységekből fakadó dalok…

- Nem beszélnek irányokról, mert írás, alkotás közben ihletett, megszentelt állapotba kerül az ember. Ilyenkor nincsenek konkrétumok: folynak, áramlanak a képek, a szavak. A vers - így ez az új lemez is - ebből a játékból áll össze, nincs koncepció azt illetően, kiknek szólnak ezek a dalok.

- Beszéljünk kicsit az albumon szereplő versekről - hiszen a dallamok mellett a szöveget is te írtad…

- Úgy alkotok, hogy néha csak egy sor, egy szókép fogalmazódik meg bennem, ez indít el egy hosszabb, mélyebb folyamatot. Fontos, továbbá, hogy együtt születik a dal és a vers, akárcsak a népdaloknál; ha elolvasol egy népdalszöveget, az úgy magában néha nem is annyira erős. A dal, a zenei kíséret nagyon megnemesítheti a szöveget. A Szindbád dramaturgiájával kapcsolatban megemlíteném, hogy az album egyfajfa kerettörténet, nyitó- és záróképpel. A nyitóképben Szindbád elindul a világba. Először a farsangba érkezik, Moldvába - a fonóba -, ezt követi a tavaszvárás ("Mátyus" és az azt követő néhány dal); majd a nyár és az ősz következik, és visszaérkezünk a télbe, a Karácsonyhoz, a betlehemi dallal. Végül Szindbád elbúcsúzik a Zöld csoda-fény című Weöres Sándor-töredékkel.

A lemezen hallható dalok mind-mind személyes élményekre vezethetők vissza. Alkotáskor sok minden kavarog az emberben, és egyszer csak megszületik néhány ütem… - utána a dal már úgymond magamagát írja. Azt hiszem, sok író, költő ugyanígy van ezzel…

- Véleményed szerint hogy csapódnak le az emberekben, főként az egészen kicsi gyerekekben ezek a mély érzésvilágú, filozofikus, árnyalt jelentéstartalommal teli költemények?

- Úgy gondolom, sokféle olvasata lehetséges ezeknek a verseknek. Az átadás mint élmény legközvetlenebb módon a koncerteken történik; a reakció, a hatás mindenütt más és más; iskolákban, sőt óvodában is játszottuk a Szindbádot. Amikor felcsillan egy gyerek szeme egy-egy szóra, szóképre, metaforára, már úgy gondolom, "megérte", ennyi elég…

- Hiszel abban, hogy a gyermekek és felnőttek világa közt van valamiféle titkos átfedés - hogy ami nagyon árnyalt, áttételes, az már határos a gyermeki lelkülettel is?

- Ha valami értékes - hiszek benne, hogy ezek a dalok ilyenek -, az újra és újra hat, szinte minden olvasáskor, meghallgatáskor újabb és újabb dimenziók tárulnak fel az emberben, legyen akár felnőtt, akár gyerek. Van, amit sokáig írok, van ami "kigördül" belőlem percek alatt… Ezzel kapcsolatban idevágónak érzek egy Weöres Sándor idézetet, amit, elhatároztam, én is Ars poetica-ként fogok használni: "Azok közé szeretnék tartozni, akik költészeti doktrína nélkül, legjobb hajlamaikat követik; maximális értékre törekszenek, ellanyhulásuk ellen makacsul küzdenek, hol hagyományosak, hol érthetetlenek - aszerint, hogy az éppen jelentkező kifejeznivalónak mi felel meg a leginkább. Nem követnek valamely irányt, hanem úgy növekszenek, mint az élő fa: ágaikkal minden irányba, gyökerükkel lefelé, koronájukkal felfelé."