Kultúrák zenei párbeszéde

Makám – Lovász Irén: 9 colinda

(H. Magyar Kornél)

Makám és kolinda. A két zenei kifejezésnek külön-külön és együtt is van jelentése. A kolinda a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő népi dallamok összefoglaló neve: a karácsonyi megelőző napfordulón a legények a falusi házakba bekéredzkedtek, és énekükkel ajándékot kéregettek, „koledáltak”. A makám a klasszikus arab zene hangsora, amely különleges módon ötvözi magában a skálát és a dallamot. Balkáni, román és közel-keleti zenei dialektusok együttes említése magyar zenében: aligha lehet másra, mint Bartók és Kodály kései örökségére gondolni. Hasonló volt a hetvenes évek közepén induló Makám és Kolinda zenei formáció ars poeticája is.

Az együttes kettéválása után továbbműködő Makám Műhely az addigi kísérletező kedvet fokozatosan kitágította: Krulik Zoltán vezetésével a zenekar látványos gesztussal fordult az említettek mellett az afrikai ritmusvilág, az indiai klasszikus zene motívumai és a dzsessz improvizációi felé is, és mindezek közös ihletéséből alakított ki egy ma már összetéveszthetetlen stílust. Kodály Zoltán fogalmazta meg a kérdést: vajon össze lehet-e fogni ezeket az egymástól igen távoli világokat? „Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld?” A Makám utóbbi lemezei sorra e hivatás jegyében születtek. Krulik Zoltán szerzeményeiben mindig is középponti szerepet töltött be a dallam: olykor keleties motívumokkal díszített, barokkosan cizellált, máskor népiesen egyszerű és tömör, olykor pedig akár egyetlen rövid motívum ismételgetése – samanisztikus mormolás, mantrázás hangszeres parafrázisa. Krulik a zenekarban tizenkét húros gitáron közreműködik, és jellemző játékára, hogy általában jellegzetesen zengő és míves hátteret biztosít a szólista közreműködők számára. Közülük két fúvós Grencsó István és Thurnay Balázs a Makám régi tagjai. Grencsó amellett, hogy saját formációban is kísérleti jellegű, szabadabb dzsesszáramlatok híve, a Makám zenéjében ívesen építkező, gyönyörű improvizációkkal ajándékozza meg hallgatót. Thurnay bolgár pásztorfurulyán, hosszúkavalon játszik – a hangszer megszólalás önmagában is annyira gyönyörű, hogy sokszor úgy érezhetjük: maga a játékos is az élmény alázatos rabjaként, visszafogott játékkal, igen körültekintő intonációval és dallamvezetéssel hívja fel magára a figyelmet.

A 9 colinda a Makám legutóbbi lemeze, ám Lovász Irén énekhangja nem először csendül fel a zenekar közreműködésével. Fontos, hogy a kolinda alapvetően énekelt műfaj, és a lemez szerzeményei remek alkalmat kínáltak az újabb közös munkára. A szövegek – szintén Krulik szerzeményei – jórészt a megváltó születésének evangéliumi motívumait sajátosan fűzi egybe a népszokások gesztusaival, így teremtve meseszerű, karácsonyi világot. Máskor a Magnificat érintetlen szövege csendül fel gitárkísérettel, és ebből a szövetből pattan ki a jellegzetes makámos himnusz: páratlan ritmusban, nagybőgő (Horváth Balázs) markáns támogatásával csendül fel a szöveg: cantare, cantari, salvare, salvari, ornare, ornari. Ajándék és szolgálat amit ez a pár latin szó kifejez, híven illeszkedve a Karácsony szellemiségéhez és az együttes boltozatos tereket idéző, építkező, párbeszédszerű zenéjéhez.

Lovász Irén – ének; Grencsó István – szaxofon; Thurnay Balázs – kaval, udu, ének; Krulik Eszter – hegedű; Krulik Zoltán – tizenkét húros gitár, ének; Mizsei Zoltán – szintetizátor, ének; Horváth Balázs – bőgő; Gyulai Csaba – ütőhangszerek.