Makám: Skanzen

(Végső Zoltán)

Ezen a lemezen így, egyszerűen kimondva: szép zenék vannak. Persze az már más kérdés, hogy ki mit tart szép zenének, de a Makám albumára egészen biztosan senki nem fog haragudni. Olyan kompromisszumokat tartalmaz, amelyekkel az arany középutat keresi, mégsem kezd el a legunalmasabb klisékből építkezni. Az abszolút disszonáns hangzás is lehet barátságos, csak a környezetét kell megválasztani. Krulik Zoltán komponista nem vacakolt sokat a – többnyire – népdalok feldolgozásával, volt bátorsága minimalista eszközökkel olyan projektet létrehozni, amely ideológiamentesen támaszkodik magyar hagyományokra, és elsődleges céljaként a hallgatóságot tartja szem előtt.

A Makám a 80-as évek legendás formációja, több zenekar és zenész pályafutása innen indult. A népi motívumok mindig erőteljesen jellemezték muzsikáját, a bartóki és kodályi út modern követője, az újszerű hangzást ötvözi a rurális fordulatokkal. Mindemellett csak néhány zenész állandó, ezért megfelelő kifejezés a „Skanzen” albumra is a projekt megjelölés. A honi dzsessz és folk nagyjai szerepelnek a lemezen, de a két kiemelkedő személyiség azzal, hogy nincsen duó, hogy az énekesnők nem énekeltek együtt, hanem számonként vannak köztük szétosztva a dalok, így a stúdió elidegenítő hatási igen erős. Pedig mindkettőjük részéről szép rubatókat hallhatunk, öröm azt figyelni, ahogyan tájegységi meghatározás nélkül egyéni stíluselemeket mutatnak fel. Bognár Szilvia az Anima Sound System énekhangjaként figyelemreméltó jelensége volt a honi popéletnek, ottani karrierjének egyenes folytatás lehetett volna ez a lemez. Csakhogy egyéniségének kibontakozásához a fél lemeznyi kínálkozó tér nem elegendő, így egyelőre nem tudni, hogy ez részéről kitérő, vagy valóban az újabb elmélyült pálya választása. Lovász Irénnel más a helyzet, ő a honi népzenekutatás területén nagy elismerésre tett szert, mind kutatóként, mind előadóként. A Hortobágyi Lászlóval a Millennium alkalmával készített „Világfa” című közös lemezük szinte az egyetlen értékelhető lenyomata volt az ünnepségeknek. Az ő szereplése ezen a lemezen, tehát semmiképpen nem értékelhető egy pályafutás elindulásaként, sokkal inkább tehetségének megcsillantásaként, és nagyvonalú hozzájárulásnak az album kikristályosításához.

A zenei szerkezet és a népzenei átiratok markáns egybegyúródására jó példa az „Estéli imádság” című dal. Nagy mesterség műzenei eszközökkel a népi muzsika szabadságát imitálni. A 7/8-os lüktetés, az eredetileg 6/8-os tagolású dallamban elősegíti a kis toldalékoknak és díszítéseknek a metrumba való beilleszkedését, anélkül, hogy a kompozíció egységét megbontaná. A CD-n sok ehhez hasonló kis csemege van, amelyek felfedezése még sokáig kedvet ad a korong meghallgatásához.