VASÁRNAPI HÍREK – 2000. január 23.
Válasz Kodály kételyeire
(torday)
Tizenöt esztendős munkát összegez a Makám albuma
Megjelent egy lemez. Ez persze nem kimagasló eredmény. De ha úgy fogalmazunk, hogy megjelent egy nagyon jó lemez, amely az utóbbi évek egyik legizgalmasabb alkotócsoportjának munkáját foglalja össze, akkor enne, már van jelentősége. Több mint egy éves közös munka eredménye hallható ezen az albumon (SkanZen), amely a Makám együttes köré szerveződött muzsikusok közös gondolkodását és munkáját tükrözi.
Magába sűríti az autentikus magyar népdalok, a kortárs zene, a jazz, a rock és különböző tradicionális kultúrák etnikus hangzását. Tehát egy crossover lemezt hallghatunk, egy igazi ezredvégi alkotást, amely kiérlelve felmutatja mindazokat az értékeket és törekvéseket, amelyek a fent felsorolt műfajokban az elmúlt évtizedekben szerethető volt és végbement.
Az idén tizenöt éves fennállását ünneplő Makám az évfordulóhoz méltó alkotást produkált. A Makám Műhely néven működő csapatot (Mizsei Zoltánnal, Gyulai Csabával (AT), Lengyelfi Miklóssal (ex-KFT, Barbaro), Krulik Eszterrel, Szőke Szabolccsal (Tin-Tin) koncerteken Balogh Kálmánnal (Romano Kokalo, Gipsy Cimbalom Band), valamint két csodálatos énekesnővel, Lovász Irénnel (közös munka többek között Snétberger Ferenccel, Hortobágyi Lászlóval, Peeter Vahi észt zeneszerzővel), Bognár Szilviával (ex-Anima Sound System, Vándor Vokál) kibővülve – a hazai világzenei együttesek meghatározó formációjaként üdvözölhetjük.
Ez a kapcsolódás és megismerés zenéje. A tíz kompozícióban összekapcsolódnak a látszólag különböző zenei kultúrák (más-más zenei háttérrel rendelkező zenészek által), akiknek közös munkája megismerteti a hallgatót azzal, hogy a tradicionális zenék és azok leágazásai mély rokonságban vannak egymással. Közöttük átjárható ösvények találhatók és ezek közvetlenül csatlakoznak az egyéb műfajok járataihoz. További érdekessége a lemeznek, hogy két nagyszerű énekesnő csodálatos hangja teszi teljessé a szerzeményeket. Az album egyfajta válasz lehet Kodály kételyeire: „Össze tudjuk-e fogni a távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld?”