Makám: Anzix

A Makámot, illetve Krulik Zoltán zeneszerző-zenekarvezetőt lassan klasszikusoknak kijáró tisztelettel illik emlegetni. Nem csupán azért, mert a Kolinda-korszakot is beszámítva negyed százados múltjuk van. Ennyitől még nem számítana normális dolognak, hogy nevezett zenekar a Zeneakadémia Nagytermében adjon koncertet - nem egyszer. Attól viszont már igen, hogy ez az együttes az elmúlt évtizedekben - egyre erősödő ellenszélben - töretlen igényességgel és következetességgel kitartott egy olyan művészi irány mellett, mely szemben áll mindenféle trendi projecttel. Tehát hittek, hisznek abban, amit csinálnak. Ez ma már azt is jelenti, hogy a Makám felfoghatatlan módon nem fárad: sem szellemi, sem művészi értelemben (pedig az ilyesmi magasabb röptűnek ható, artisztikus zenék esetében is hamar bekövetkezik). Feltesszük az új, a tizenegyedik Makám-lemezt, és már nem csodálkozunk, hogy legalább olyan tiszta és őszinte, mint amilyen az előző - ha nem még inkább. Ez a klasszikus zene, -balett, -film, -jazz stb., és most már -világzene ismérve is, hogy a csalódás szinte kizárva. Az Anzix olyan Krulik-dalok és - átiratok gyűjteménye, melynek témája a háború, a nő szemszögéből. Egyik-másik dallam ismerősen cseng: Keselyű, Ilju, Édesanya, kedvesem. A hajdani Kolinda, Gépfolklór, s talán más zenekarok is feldolgozták ezeket a szép balkáni, többnyire bolgár és macedón dalokat, melyek magyar szöveggel, Nagy László műfordításainak köszönhetően váltak közkinccsé nálunk is. Krulik Zoltán hangszerelései és kompozíciói úgy mutatják a csalhatatlan stílusérzék, és kiforrott mesterségbeli tudás egyértelmű jeleit, hogy nem érződik rajta semmiféle klisé-, vagy jól bevált rutin-jelleg. A három szóló-énekesnő, Bognár Szilvia, Palya Bea és Szalóki Ági külön-külön, és minden pillanatban lenyűgöző - kommentár nélkül. Matisz László vissza