 |
| vissza |
Ákom bákom |
|
01. Ákom-bákom
Ákom-bákom,
Te leszel a párom,
Irgum-burgum
sós stangli.
Hörpints sógor,
Ha pezseg az
újbor,
Jó lesz nálad a cirfandli.
Hókusz-pókusz,
Maga vagabundusz,
Félig töltött
káposzta?
Tótumfaktum,
Igazi a paktum,
Sámlin vágtat a Hajdinka.
Kelj fel Jankó,
Feri
veri patkó,
Cseng az üllő, vasdolmány.
Szánom-bánom,
Kiszalad a számon,
Oly jó néha a
horkolmány.
Rontom-bontom,
Dübörög a tom-tom,
Dinka dongó, tengertánc.
Csillog-villog,
Haza
fele kullog,
Kákán tekereg az eszterlánc.
02. Állatkert
Kimegyek holnap az Állatkertbe,
várnak a
majmok a vasketrecbe’.
Fogadok, ha elmész – nem fog
fájni,
tessék-tessék kipróbálni!!!
Színültig
telve a Barlangszínház,
A jegypénztárban három
csimpánz,
Misi, a mókus a mókuskerékben,
kenguru-görlök minden héten.
Pingvin húzza a
csíkot lassan,
elefánt lépked megfontoltan,
papagáj ordít: - Tartsd a négyet!
Tátog a víziló: -
nincsen plébek?
A krokodil, a tigris, a medve a
bugris,
A tulok, a farkas, a teve unalmas!
Nincsen
is cápa, a kígyónak lába,
a békának füle. Az oroszlán
hülye!!!
(Hát) kimegyek holnap az Állatkertbe,
várnak a majmok a vasketrecbe’.
Fogadok, ha elmész,
nem fog fájni,
tessék-tessék kipróbálni!!!
„Lángol” a Jutka, a mérges pulyka,
félek, ő lesz a
primadonna.
Peckes gólya pont békát fal,
ő tart
rendet a pálcájával.
Grizzly, a medve a húrját
tépi,
nagybőgőjét nagyon félti, mert
azt hallotta
félfüllel erre, hogy
beugrik a csimpánz a nagybőgőbe.
(Hát) izgul a Tünde, a Zsuska, a fruska,
a Böske,
a Jutka, a Panka, a Blanka,
a Gorka, a Dorka, a
Lolka, a Bolka
a hetedik padsorba’.
03. Csiga – biga
Éjjel-nappal három csiga-biga
kúszik a kertben lassan
ide-oda,
észrevétlen szól a helye-huja,
hátán a
kicsike ház.
Két szarvacskán apró gomb-szeme,
Pont ma éjjel lesz a tere-fere,
Pont ma éjjel a
batyusbál,
Szól a tekerő már.
Jó csigaháznak
nincsen ablaka,
Hol a kémény, hol az ajtaja?
Egyszemélyes a lakás,
Nem fér ide be más.
Szélkiáltó rikkant: Jaj neki!
De ő csak halkan
kineveti:
Jó madárkám, csigavér,
A házam aranyat
ér!
Három vendége: Pam puli,
Gömböc sün,
Kajla, a kukori.
Három vendége: kabóca,
Lószúnyog, tücskök zenekara.
Hívatlan jött a
Kikereki,
Kukaclány körbe tekeregi.
Énekelnek
mind, csak neki:
Csiga-biga gyere ki!
Régi
kertünk minden zeg-zuga
Csupa titkos bucka,
hepe-hupa,
Sorba’ épül a vakond vár
S a szél ki-be
jár.
04. Százlábú
Ordas a szél, lila felhőt fú,
Furcsa bogár jő:
orrszarvú.
Mind, aki mind ma mezítláb jár,
Tél
közepére, de pórul jár!
Hó-latyakos hullahopp
kátyú,
Erre barangol a százlábú.
Ámul a susztere,
számol már:
Ennyi meg annyi, az ötven pár.
Dörzsöli markát Vas Jankó:
Száz csizmára, száz patkó,
Sarkantyút is a Jankó ver:
Száz csizmára pont száz
kell.
Boldog a boldog a százlábú,
Fut haza,
csattog a sarkantyú,
Készül a bálba az ötven pár,
Járja a lába, táncot jár.
05. Ördögszekér
Röpülj, röpülj ördögszekér,
Árkon-bokron rángat a
szél.
Gurulj, gurulj öreg batár,
Benne gubbaszt
három madár.
Egyik piros, másik fehér,
A
csőrükben száraz kenyér.
A harmadik ütött-kopott,
Diófáról diót lopott.
Arad felé röpít az út,
Utak mentén száraz a kút,
Faajtaján öreg lakat,
Egér vájja ki a falat.
Vájja, vájja, renoválja,
Vasfogait nem sajnálja,
Adogatná kinek, kinek?
Egyet kérek, adok tizet.
06. Fut a tél lova
Fut a szél lova, mi a hó neki?
Csikorognak a
kocsi kerekei.
Fut a szélben, fut a tél maga,
Mielőtt még a nyár érne haza.
Jön az ősz is,
bekopogtat,
Csupa zuzmó, jég az ablak.
Mit
csináljak, hova menjek?
Januárban kinevetnek.
Jön az új tavasz, csak a tél lesi.
Gyere gyorsan,
végre ess neki.
Ne dörömbölj, ne kiáltozz,
Újra
fecske jön a házhoz.
07. Medvés
Hóban, télben, fagyban jártam,
Hófehér lett a
szakállam,
Pirospozsgás lett az arcom,
Jobbra-balra medvetalpnyom -
De, hogy milyen
medve volt?
A bundája folton-folt.
Nem láttam a
hófúvásban,
Hány kecskét vitt a zsákjában.
Kisbarátom nagyotmondó,
Minden medve mind hétalvó.
Bebújik a barlangjába,
Nem jön ki, csak februárba’.
Akkor is csak körülnéz:
Van-e dió, van-e méz?
És, ha jégcsapot talál:
Várhat a Tavasz, várhat a
Nyár.
08. A nyúl álma
Álmomban sompolygó tolvaj voltam,
Hajnalban,
suttyomban tyúkot loptam,
Jártomban-keltemben rám
fagyott a dér.
Reggelre ormótlan farkas lettem,
Báránybőr bundákat adtam-vettem,
Őz után futottam,
repített a szél.
Egyszer volt, hol nem volt:
csali mese,
Négykézláb indultam haza fele,
Bölcs
bagolytól kérdem, ki is vagyok én?
Holló azt
károgja: tapsifüles,
Lótás-futásban ki nagyon ügyes,
Farkas el nem kapja a Tisza jegén.
09. Mackós
Brimmeg-brummog, idelép, odalép,
Cimmeg-cammog. ”De
király a vidék!”
Dirreg-durrog, a vadász kiabál.
Brumi-maci halkan jár.
Vadméhkaptár
telibe-telibe,
Ide-ide répát ízibe-ízibe.
Dirmeg-dörmög, gyökeret, ha talál.
Brumi-maci vígan
jár.
Lépes mézet, édes mogyorót,
Zsákba vinném
törve a diót.
Jöjj el hozzám, nem kell fakanál!
Brumi-maci vélem jár.
Összehordunk
tücsköt-bogarat,
Fűt-fát, pelyhet, zsíros magokat,
Kígyót-békát: telve a fatál.
Brumi-maci táncot jár.
Mért ne lennék harapós, harapós,
Ha a mi leányunk
kikapós, kikapós?
Szedd csak össze maradék
nyoszolyád,
Vedd a sátorfád!
Brimmeg-brummog,
idelép, odalép,
Cimmeg-cammog, szomorú a vidék,
Dirreg-durrog, a vadász kiabál,
Brumi-maci halkan
jár.
10. Téli álom
Kolinda
szól a hegyek alatt.
Ma jégbefagyott a hegyi patak.
Mit isznak az őzek holnap után?
Mit esznek az
éhes farkasok?
A szarvas bőg: szomjazok!
A róka
Boróka sírdogál.
A vadkan túrja a levelet,
Dühösen fújtat: mit egyek?
Ha nincs makk, nincs
vacsorám.
A csillagok izzó faparazsak.
A
medvék mind alszanak.
Kolinda szól a furulyán.
Na, gyertek szomjas állatok.
Ti éhes rókák,
farkasok.
Kolinda hívja Hegyek urát.
Fakaszt
majd itt ma friss vizet,
Borókát, ordast megetet,
Jut széna, mind ki keres, talál.
11. Éj
Messze hívó éj -
Ébredj szentjánosbogár!
Aki
nappal alszik, éjjel él.
Róka fordul oldalára,
Bolha csípi a nyakát.
Éj-királynőként,
Hórusz
holdja tündököl,
/Puha tejfehér felhőpalást/.
Korhadó fák odva ásít,
Hóbagoly, ha hazaszáll.
Zümmögő bogár -
Sorba mind elszenderül.
Aki
ébren virraszt, s Holdba néz:
Pók apó ül rezzenetlen,
Várja, várja a csodát.
Elvonult a szél,
fáradtan megpihen,
de ha egyet szusszan, s álmodik,
hóvihar kél nyomdokában,
égi-dunna pelyhe száll.
12. Fészkelő
Forgó
szerencse,
Forró kemence,
Apró Apolka,
Bújjunk a lombba.
Sárból a fészek
Két kis
zenésznek,
Most költ, ne bántsuk,
Csendben
vigyázzuk!
Még nincs ma benne,
Holnap kikelne,
Hétfőn csipogna,
Kedden forogna.
Szerdán a
lába,
Két hét a szárnya,
Már-már kilátszik,
Egy
még hiányzik.
13. Uhu néném
Uhu
néném, ha kiröppen,
Hazaszalad a kicsi egér.
Odabenn az odúban
A család már sose fél.
Uhu
bátyám, ha kiszárnyal,
Töpörödik a pici pocok.
S,
ha elaludtam a legelőn,
Este még csacsim haza kocog.
Ebihallal teli tócsa,
Béka mama lesi a fiát.
Vízibolha menekül,
Tolakodnak a libák.
Haza
szállong a sirálynép,
Nádasokba gyűlnek a rigók.
Álmos már a Balaton,
Szenderegnek a kicsi hajók.
Ha a harkály fakopácsol,
Összekuporodik a bogár.
Böki szúnyog, ha kikel,
Nem lesz nyugtod soha már.
Vízisikló panaszolja:
Nem nőtt lába, szárnya s
keze sem.
Tovasiklik a Sióba,
Béka bál lesz mától
Szemesen.
14. A vakond vára
Van
egy tavam, kilenc váram,
Hét tyúklépés a határban,
Végigjárom, hosszú a nap.
Vakond fején gombakalap.
Arcom felhős, hűti a gond,
Dombokat túr kicsiny
vakond,
Dombokat túr, ő itt az úr,
A föld alatt
lyukakat fúr.
A föld alatt hetet-havat
Összehordhat bogarakat,
Kettőt-hármat vacsorára,
Marad elég a kamrába’.
Ürge, pocok, vele kocog,
Ha a tücsök haza robog,
Húzza-nyúzza hegedűjét,
A
nótákból sosem elég!
Ó, a vakond vára
Jól
megnőtt mára,
Ó, a szegény tücskök
Oltalmára.
Jaj, a szegény tücskök,
Jaj, a szegény pockok,
Nyári esőben mind,
Mind odabújhattok.
15. Hat kicsi
Hat kicsi zsákocska,
Benne a mákocska,
Joó
Huba termelte,
Hordja a városba.
Telve a
vásártér,
Mancika mákot mér.
Szerb Kati hármat
vár,
Kő Pali kettőt kér.
Hat falu gödröcske,
Benne a mézecske,
Szorgos volt a család,
Télire
gyűjtötte.
Jó, ez a kaptár kész.
Maár Gyula jó
méhész,
Pörgeti – egy, két, há…
Csordul a sok-sok
méz.
Zsákba a mákot,
Süssünk kalácsot,
Csuporba a mézet,
Földre a széket!
Borsót a
tálba,
Sört a kupába,
Földet halomba,
Jancsit a
karomba!
16. Kabóca
Jaj, de szép hely Verőce, Verőce.
Ott lakik a Kabóca,
Kabóca.
Felmászott a tetőre, tetőre.
Ott terem jó
szamóca, szamóca.
Összegyűjti kosárba, kosárba.
Kiviszi a vásárba, vásárba,
Elcseréli csülökre,
csülökre,
Harminc kilós nagytökre, nagytökre.
Haza viszi, amit vett, amit vett.
Tűzre teszi,
kavargat, keverget,
Megtömi a bendőjét, bendőjét
Sutba vágja a leckét, a leckét.
17. Kormos
Átkutattuk a lakást,
Átfésültük a padlást,
Jól feltúrtuk a pincét,
De nem találjuk a Bencét.
Bence Bence, kis Bence,
Nyitva van a kemence.
Ha kormos lesz a bundád,
„megsimogat” anyukád.
Bence, Bence bújj elő,
Megmozdult már a teknő.
Bence, Bence kismacska,
Fekete, mint az apja.
18. Diszel a világ közepe
A diszeli hídon kis szent szobra,
Jó Lóránt
Zsuzsi főműve:
Nepomuki János a kőtoronyban,
Vasrács védi, nem dől le.
A diszeli híres nagy
Látványtár,
Ákos bá aki alkotta,
Régi malomköve
már eltörve,
Csak nagyapám szíve sajdítja.
A
diszeli templom olyan régi,
Megvolt már a
középkorban.
A nemesi kúria újjáépült,
Leng
lobogója a templomban.
A diszeli kocsma nagyon
híres,
A kertjében van egy kút,
Lovagol a törpe
egy kő-harcsán,
S nem kötött fel sarkantyút.
19. A pillangó és a holló
Szállj, szállj pillangó,
Hét szivárvány: hét
ajtó.
Hét rét – neked való
Héttorony-lakó!
Szélvész, ha elsodor,
Rád találok valahol,
Falevél, vagy puha por.
Elrejt a bokor.
Kék
ég, mi körbe fog,
Hold, a Nap s a csillagok.
Hintám forog, forog.
Ki tudja, hol vagyok?
Hej, hej vígan jó,
Csapra verve négy hordó.
Kár,
kár vén holló,
Elszállt a hajó.
20. A Nap, a tölgy és a csillagok
Ha a Napnak nincsen szája,
Mit eszik
ma uzsonnára?
Négy csillagot, három holdat,
A
bolygókat majd csak holnap.
A tölgyfának hol a
feje,
Ha korona a teteje?
Girbe-gurba-görbe
lába,
Szégyenszemre földbe ásta.
A csillagok
nem csillagok:
Kerek lyukak, kicsik, nagyok.
Éj függönye sötét bársony,
Moly-lyukakon Nap világol.
