 |
| vissza |
Anzix |
|
Van-e tenéked
/Krulik Zoltán/
Él-e tenéked, édes jó dajkád,
édes jó dajkám, a
széles Balkán?
Hol van tenéked megvetett ágyad?
Megvetett ágyam a széles pusztán.
Hol vár, mondd,
téged, terített asztal?
Dús asztalom rég a sűrű erdő.
Jaj, sötétben
/Krulik
Zoltán/
Jaj, sötétben csikorog a nádszál,
hajda szélben, de egyedül hagytál.
Zaj sötétben,
csikorog a bocskor.
Merre jöttél nyomaimon egykor?
Zaj sötétben, csikordul egy ajtó,
jaj, de mindig
panaszos a jajszó,
Régi álom tekereg a szélben,
tarka hóban, kamaszos reményben.
Jaj, az éjben
kicsi kapum tárva,
nem tudom még, meddig leszek árva?
Merre húzza szívemet a bánat?
Nem tudom még, menjek-e
utánad?
Nem tudom még, kavarog az emlék.
Jaj,
sötétben, nem is volt olyan rég.
Jaj, sötétben, tova
tűn a bánat,
hajda szélben, csókolom a szádat.
Keselyű
/bolgár
népköltés/
Hegycsúcsra szállott
a keselyűk
vénje.
Társakat szólít,
őket hívogatja.
Keselyűim, jöjjetek a völgybe,
Jól lakozni híres
harcosokból!
Jól lakozni, híres harcosokból,
Életükben lándzsaforgatókból!
Hevernek némán
már a jó vitézek,
Kardjuk kicsorbult,
barna vér
belepte.
Keselyű, had száll alá a völgybe,
Ünnepelnek, tort vígadnak értük.
Ünnepelnek, tort
vigadnak értük,
Mindegyikre jut egy görbe csőrű.
Fordította: Vas János
Ilju
/makedón népköltés/
Hej, de gyűlnek hadba, édes,
hej, de gyűlnek
hadba,
kocsányi pogányok,
anyám édes,
kocsányi
pogányok.
Hej, de sűrűn jönnek, édes,
hej, de
sűrűn jönnek,
széles Kríva vízhez,
anyám édes,
széles Kríva vízhez.
Hej, de vasra vernék
édes,
hej, de vasra vernék,
Ilju haramiát
anyám édes,
Ilju haramiát.
Hej, de nincs ott,
Ilju, édes,
hej, de nincs ott Ilju,
széles Kríva
víznél,
anyám édes,
széles Kríva víznél.
Hej, de vígad, Ilju édes,
hej de vígad Ilju,
Szolún városában,
anyám édes,
jó hűvös ivóban.
Hej, de szolgál néki édes,
hej, de néki szolgál,
szép lány, makedónka,
anyám édes,
szép lány,
makedónka.
Fordította: Nagy László
Fújdogál
/bolgár népköltés/
Fújdogál a fehér szellő.
Danaj, dana,
Fújdogál a fehér szellő,
Danaj, dana.
Fújdogál a Duna mellől,
Danaj, dana,
Fújdogál a Duna mellől,
Danaj, dana.
Fekete ló
nyerít onnan,
Danaj, dana,
Fekete ló, kék a
nyerge,
Danaj, dana.
A nyergében fiúgyermek,
Danaj, dana.
Fején kék a süvegecske,
Danaj, dana.
Erős legyen az a gyermek,
Danaj, dana,
erős
legyen, sose gyönge,
danaj, dana.
Esztendőről
esztendőre,
Danaj, dana,
Esztendőről esztendőre,
Danaj, dana.
Fordította: Nagy László
Katona sírató
/Krulik Zoltán/
Vágják a majtényi erdőt,
kerítik az új temetőt.
Viszik szegény legényeket,
katonának mindegyiket.
Összegyűjtik mindahányat,
kinek vessünk holnap ágyat?
Hiába ácsorgunk
sírva,
tudom, sosem hozzák vissza.
Ne vigadjon
senki azon,
babámat, ha búcsúztatom.
Ver a zápor
a csapáson,
ha ma rajtam, holnap máson.
Állj
meg, babám, még egy szóra,
csak még egy utolsó csókra
Mennék véled idegenbe,
Galícia közepébe.
Ottan
vagyon hét kaszárnya,
mind a hétnek ezer ágya.
Ott
alusznak a legények,
még álmukban is szegények.
Azt álmodják, hogy már késő,
mer’ az idegen az
első.
Úgy alusznak, jól bezárva,
kalickában rab
madárka.
Én ott véled nem alhatok,
kapujáig
sétálhatok.
Ablakait tekintgetem,
mikor hajolsz ki
egyiken.
Ha kihajolsz, mégsem látlak,
magas
falán nem talállak.
Rózsa fut föl a tornyáig,
a
babámnak ablakáig.
Rózsa, rózsa, piros rózsa,
rejtsd el szívem virágodba,
vidd el néki a magosba,
ha megkapná, megnyugodna.
Tudd meg tőle, mitől
beteg,
Illatoddal vigasztald meg,
Hozd el onnan
üzenetét,
Hiába várom levelét.
Azt üzeni, nem
eresztik,
Meghasad a szíve estig.
Ha, meghasad,
elföldelik,
Idegen földbe temetik.
Hol
keressem, hol van sírja,
Hová boruljak zokogva,
Hol találom haló porát,
Hová ültessem virágát?
Világ, világ, cudar világ,
Hol terem jó
mogyoróág?
Ha, levágom, elindulok,
a hazámig
bujdokolok.
Idegenek, idegenek,
Hagyjátok,
hogy én is éljek!
Ha már itt ültök miköztünk,
Hagyjátok, hogy mi is éljünk!
Ébredj fel
/Krulik Zoltán/
Ébredj fel, serkenj fel,
Még az éjjel menned
kell!
Ébredj fel, serkenj fel,
Még hajnalban
indulj el!
Vár az éj, vár a hó,
Vár a vérveres
való.
Vár az éj vár a táj,
Vár az ordas vad
halál.
Én Istenem, valaki,
Csak a hídig hína
ki,
Én Istenem, valaki,
Csak a hídig hína ki.
Onnan tovább elmennék,
Amit kérne, azt adnék.
Onnan tovább elmennék,
Amit kérne, azt adnék.
Édesanya, kedvesem
/bolgár
népköltés/
Amióta édesanya kedvesem, felvirradt a
hajnal,
Édesanya kedvesem, felvirradt a hajnal.
Egyvégtében, édesanya kedvesem, úton jár a sereg,
Édesanya kedvesem, úton jár a sereg.
Megfent
szablyák, édesanya kedvesem, mint a fényes napfény,
Édesanya kedvesem, mint a fényes napfény.
Zászlós
kopják, édesanya kedvesem, mint a sűrű erdő,
Édesanya
kedvesem, mint a sűrű erdő.
Úgy sietnek, édesanya
kedvesem, a nagy szultán ellen,
Édesanya kedvesem, a
nagy szultán ellen.
Fordította: Vas János
Gyere vélem
/Krulik Zoltán/
Gyere vélem katonának, hallod-e?
Gyere vélem katonának, hallod-e?
Hét esztendő nem
a világ, hallod-e?
Gomblyukadban piros virág,
hallod-e?
Katonának, ha nincs dolga, hallod-e?
Akkor is van mindig zsoldja, tudod-e?
Ne menj
véle katonának, hallod-e?
Ne menj véle katonának,
hallod-e?
Hét esztendő kutyavilág, hallod-e?
Temetőben hervadt virág, tudod-e?
Katonának, ha
nincs dolga, hallod-e?
Csak a halált gyakorolja,
tudod-e?
Se Istene, se hazája, hallod-e?
Nem
lesz néki nyugovása, sohase!
A Don-kanyar felől
/Krulik
Zoltán/
A Don-kanyar felől,
Halál szele söpör,
Fülem mellett golyó sziszeg,
Hideg, hideg, hideg!
A bunker oldalát
Ma bomba törte át,
S ha rád
kiált a cimborád,
Tovább, tovább, tovább!
A
szél hordja széjjel,
Álmunk az éjjel megfagyott.
A
hóban süppedünk el,
Miért jöttünk el, már nem tudom!
Ha vannak angyalok,
Nem járnak erre most,
Csak
ördögök tüzelnek ránk,
Vivát, vivát, vivát!
Ha
élne még anyám,
S volna házam, s hazám,
Ha várna
még a kedvesem,
Minek, minek, minek!
A szél
hordja széjjel,
Álmunk az éjjel megfagyott.
A
hóban süppedünk el,
Miért jöttünk, már nem tudom.
De messze még a nyár,
A fagyhalál kaszál,
A
szívemben csak jégcsapok,
Talán ma meghalok.
A
Don-kanyar felől,
Halál szele söpör,
Fülem mellett
golyó sziszeg,
Hideg, hideg, hideg.
