 |
| vissza |
Zarándokének |
|
Zarándokének
Zúgnak a szélben furcsa harangok,
Éj feketében, inga, ha kattog.
Égi harangok éj-feketében.
Tolvaj a tolvaj, kincs a kezében.
Kondul a vének tompa kolompja.
Almafa ága reccsen jajongva.
Tompa kolompok almafa ágon.
Szunnyad a méh is fonnyadt virágon.
Fess feketére, vén csoda lámpás!
Holdnak ezüstjén égi vitorlás.
Ébren a koldus, fal fele fordul.
Vaskapu zárja halkan csikordul.
Kúszik a fára barna borostyán.
Lomha zarándok zörgő saroglyán.
Lassú imákat mormol a láma.
Bárki betérhet, ajtóm kitárva.
Nem hiszi már el
Nem
hiszi már el senki nékem,
Nem hiszi senki a hűvös
szélben,
Porba ledől ma az ég oltára,
Csattog a
szél foga, fagy baltája.
Nem megyek én el e
házból bátyám,
Nem megyek innen, ne kiálts rám!
Jöjjenek értem a láncos kordék,
Mind, aki voltam, még
az volnék.
Csillog az égen a páros csillag,
Udvara van ma a holdnak, nézd csak,
Sorba kigyúl - az
éj lámpása,
Zúghat a mostoha szél hárfája.
Nem megyek én el e házból bátyám,
Nem megyek innen,
ne kiálts rám!
Jöjjenek értem a láncos kordék,
Mind, aki voltam, még az volnék.
Sámánének
Hajlós hosszú
náddá váltam,
Vérem tó lett, álmot láttam,
farkast
hívtam, eljött értem,
lángot fújt rám, égtem,
elégtem!
Szélvész próbál ketté törni,
Dús
hajamból kévét kötni.
Harmat hull rám, szállok,
szállok,
Tévelygő madárrá válok!
Szélfútta
ágak,
Félholt vidék.
Rombold le házad,
Szórd
szét kövét!
Éj
Messze hívó éj -
Ébredj szentjánosbogár!
Aki nappal alszik, éjjel él.
Róka fordul oldalára,
Bolha csípi a nyakát.
Éj-királynőként,
Hórusz holdja tündököl,
/Puha
tejfehér felhőpalást/.
Korhadó fák odva ásít,
Hóbagoly, ha hazaszáll.
Zümmögő bogár -
Sorba
mind elszenderül.
Aki ébren virraszt, s álmodik:
Pók apó ül rezzenetlen,
Várja, várja a csodát.
Elvonult a szél,
Fáradtan megpihen,
De ha
egyet szusszan, s álmodik,
Hóvihar kél nyomdokában,
Égi-dunna pelyhe száll.
Fut a tél lova
Fut a szél
lova, mi a hó neki?
Csikorognak a kocsi kerekei.
Fut a szélben, fut a tél maga,
Mielőtt még a nyár
érne haza.
Jön az ősz is, bekopogtat,
Csupa
zuzmó, jég az ablak.
Mit csináljak, hova menjek?
Januárban kinevetnek.
Jön az új tavasz, csak a
tél lesi.
Gyere gyorsan, végre ess neki.
Ne
dörömbölj, ne kiáltozz,
Újra fecske jön a házhoz.
Ő jön a szánon
Ő jön
a szánon, Ő jön a szánon, a szívem adom,
Néked
ajánlom, Néked a távoli kereveten,
Égbeli tájon,
nincs soha, nincs soha eledeled,
Ülsz a világon,
mennyei trónodon, szekereden.
Nincs e világon,
gondod a búra, a bajra, ha
Száll az igaz füst, száll
az igazra, gonoszra, de
Kérlek a vártán, légy velem
Ég Ura még most,
(Gyenge a szívem, nem zabolázta a
város,)
Szűz lovaim még, nem feledik ma a táltost!
Hold ül a tájon, napnak ezüstje az égen, az
Úr
keze int most, kincseit szórja a szélben.
Vad
haragunkat, Ő viszi, űzi a háztól,
Dúlt hadainkért
száll az imánk a parázsból.
Szél
Szél, hova tűntél?
Hegyeken túl rohanó víz sodrán fut a fény.
Hó,
tovaomló.
Ha tavasz jő, beborít már mindent a fekete
takaró.
Ég, csoda emlék.
A szivárvány havasán
túl már minden csupa-csupa kék.
Nyár, tele
kaptár.
Ma a réten szerelemtől zúg-döng a bogár.
Szindbád
Túl a jávai
tengeren,
túl az Óperencián,
túl a kínai Nagy
Falon,
túl a sokszögű Bermudán.
Nem tudom, még
merre vagy,
hol lakik az a furcsa lány,
elmegyek,
megkérdezem,
itt bújik, aki tudja tán.
Vár az
Ég és vár a Nap,
tárva sokszínű ablakok,
tejbe'-vajba' az ördögök,
lángost sütnek az angyalok.
Messze-messze a Végeken,
vár a tíz kicsi indián,
fára mászna a mókusom,
fánkot sütne a nagymamám.
Vár a szél és vár a hó,
"szája tátva" az emberek,
mindig csukva a nagykapuk,
pára ködben a tengerek.
Árva Szindbád a tengerész,
hol bolyong, vajon
merre jár,
túl a zsolnai dombokon,
Berhidán, vagy
Bonchidán?
Nem tudom még merre vagy,
hol talál
ma a holdvilág,
égbe szálltak az angyalok,
s
földre hulltak a bóbiták.
Holló-fekete álom
Holló-fekete álom,
Fújtat, szuszog a vasló.
Éjjel
kereke sincsen,
Csillog, arany a patkó.
Kormos
fekete szénnel
Gyomra telibe tömve.
Hatvan karika
fordul,
Gördül Badacsonyőrsre.
Hatvan kicsike
ablak,
Csillag szalad az éghez,
Szikrát kavar a
Napnak,
Szürkét kever a kékhez.
Ködben fekete
erdő,
Elrejt, csoda, ha láttat.
Bújtat fura
bolondot,
Megvet puha faágyat!
Harkály kopog
az ágon,
Reccsen, ropog a gallya,
Mókus szalad a
fára,
Kúszik föl a magasba.
Éjjel zörög az
asztag,
Halkan susog a kéve.
Jó lesz tavalyi
nádból,
Dobjuk föl a tetőre!
Zabszem-kicsike
házunk,
Döngölt agyag a padló.
Magvak olaja
csordul:
Körbe forog a vak ló.
Alma kicsi
kosárban,
Földön mazsola, körte.
Ősz van, arany a
sárban,
Nézz csak be a tükörbe!
Fújdogál
/bolgár népköltés/
Fújdogál a fehér szellő.
Danaj, dana,
Fújdogál a fehér szellő,
Danaj, dana.
Fújdogál a Duna mellől,
Danaj, dana,
Fújdogál a
Duna mellől,
Danaj, dana.
Fekete ló nyerít
onnan,
Danaj, dana,
Fekete ló, kék a nyerge,
Danaj, dana.
A nyergében fiúgyermek,
Danaj,
dana.
Fején kék a süvegecske,
Danaj, dana.
Erős legyen az a gyermek,
Danaj, dana,
erős
legyen, sose gyönge,
danaj, dana.
Esztendőről
esztendőre,
Danaj, dana,
Esztendőről esztendőre,
Danaj, dana.
Fordította: Nagy László
Hajdan rég
Hajdan rég
zengte Dávid énekét,
szólott bíztatva ekképp:
Jessze törzse virulj még!
Éledj hát, virulj Áron
vesszeje,
reménységünk gyökere,
próféták ígérete!
Ó, jöjj el Megváltónk Emánuel!
Ó, tégedet sóhajt
ma Izrael.
Ó, Izajás szava beteljesül.
Ó, ha
velünk az Úr, ki ellenünk.
Őrá vár Izraelnek
gyermeke.
Reád szállt az Úr lelke.
Ő lesz Jákob
öröke.
Téged hív Júda minden pásztora,
virulj
Dávid városa,
csillag kél e világon!
Ó, jöjj
el Megváltónk Emánuel!
Ó, tégedet sóhajt ma Izrael.
Ó, Izajás szava beteljesül.
Ó, ha velünk az Úr, ki
ellenünk.
Elküldé hajdan az Úr angyalát,
így
köszönté Máriát,
József szűzi mátkáját.
Áldott
légy minden asszonyok előtt,
ki méhében magzat nőtt,
igaz lész az Úr előtt!
Ó, jöjj el Megváltónk
Emánuel!
Ó, tégedet sóhajt ma Izrael.
Ó, Izajás
szava beteljesül.
Ó, íme a Szűz fogan, s fiat szül.
Ősz
Alma, körte a
tenyeremben,
Ringva hulló falevél.
Mézét pergetik
ma a nyárnak,
Nem lesz üres a kenyér.
Tükre-fátyola a Tavasznak,
Szórja gyöngyeit az Idő,
Köd világol a vizeinken,
Porba csepeg az eső.
Őszi éjben a bizonyosság,
Sárga szőnyege falevél.
Könnye csordogál a fenyőnek,
Zsákban kuporog a Tél.
Kétkedők hava a december,
Boldogok hava január,
Ördögök sara a szekéren,
Jólesik a suba már.
