Magyar Nemzet 2004. Kiss Eszter Veronika

Anzix és Szindbád a Makámtól
2004. július 30. Magyar Nemzet

Kiss Eszter Veronika

Idén nyáron felpezsdült az élet a Makám zenekar körül, szinte minden nevesebb fesztivál műsorában szerepelnek. Az együttes jelenleg éppen a Balaton-felvidéken tartózkodik, tegnapi nagy sikerű kapolcsi koncertje után ma Mindszentkállán, a Pannon udvarházban lép fel. A zenekar terveiről Krulik Zoltánt kérdeztük.


 

Miként alakul a Makám együttes nyári programja?
– Júliusban Velencében a Redentore fesztiválon léptünk fel a Muzsikás együttessel, utána Salföldön a Káli-napokon, Balatonszemesen; Debrecenben a Cívis Korzón, tegnap a Művészetek Völgyében Kapolcson és Öcsön, ma pedig Mindszentkállán adunk koncertet. Az augusztus is zsúfolt: a Szigeten, a Mesterségek ünnepén, Tatabányán és a Savaria Fesztiválon is játszunk. Örülök, hogy egyre több fesztiválra hívnak minket.
– Ez minek köszönhető?
– Annak, hogy a Skanzen lemezünk megjelenésével négy éve – tizenhat év hangszeres korszak után – a vokális anyagok felé fordultunk, azóta minden új album tematikus és dalokat tartalmaz. Mostanában elsősorban a legutóbbi, Anzix című lemezünkről játszunk, ez a háborút mutatja be a lányok, asszonyok szemszögéből, zenei téren pedig erős balkáni határról árulkodik, de emellett a Szindbád című CD anyagát is sokszor hallhatja a közönség.
– Az együttes húsz éve alakult. Várható a közeljövőben olyan nagyszabású koncert, amely felöleli ezt a két évtizedet?
– Tartottunk ugyan márciusban a Zeneakadémián egy jubileumi koncertet, de az nem volt retrospektív, kizárólag a zenekar utolsó korszakával foglalkozott. Szeptemberben szeretnénk felvenni az új lemezünket, amely szintén vokális lesz. Várhatóan még az ősszel meg is jelenik, s ehhez kapcsolódóan koncertkörutat is tervezünk – de ez is inkább a lemez anyagából lesz, és nem a korábbi korszakok számaiból.
– Húsz év rengeteg idő, ezalatt számos zenekar jött létre és szűnt meg. Mi a
Makám titka?
– Mi is sokat változtunk. A
Makám története három korszakra osztható: az első az a hangszeres periódus, amelyet elsősorban a kortárs kamarazene jelleg, a minimálzene és a keleti, indiai zene hatása jellemez, a második szakasz a dzsessz felé fordult évek, amelyet Grencsó István személye fémjelez, a vokális irány pedig négy éve kezdődött Lovász Irénnel való együttműködésünkkel, aki mellett a másik fő énekes szólistája az együttesnek Bognár Szilvia. Ma a világ a változásokra állt be, kevés olyan zenészt ismerek, aki csak egy zenekarban játszik – úgy nehezen tudna megélni. Ebben a légkörben nem igazán alakulhat ki olyan elmélyült munka, amitől markáns zenekari hangzás jöhetne létre. Úgy érzem, az a sikerünk titka, hogy a Makámnak van határozott stílusa, amit a hangszerelés, a témaválasztás és a hangvétel egyaránt tükröz.

 

vissza