1.  MENNYEI SZÉP HAJNAL

Mennyei szép hajnal, termő ékes águnk,
földre szállt Fiadat réges régtől vártuk.

Puha zöld mohával, néki megágyaztunk.
Illatos szénával szépen takargatni vágytunk.

Véltük, nem szüléd őt márvány palotában.
Szülted vala nékünk apró istállóban.

Született, született, barmok melengették,
Rongyos jászolában féltőn ketten őrizgették.

Várták hű pásztorok, tejjel, borral, mézzel,
Jó háromkirályok mirhával, tömjénnel.

Üzente volt nékünk Gábriel arkangyal,
Betlehemi csillag most jő el a hajnal.

Most jő el a hajnal Betlehemnek földjén.
Nyugszik jászolában, nékünk Ő az igaz törvény.


 

2.   HAJDAN RÉG

Hajdan rég zengte Dávid énekét,
szólott bíztatva eképp:
Jessze törzse virulj még!

Éledj hát, virulj Áron vesszeje,
reménységünk gyökere,
próféták ígérete!

Ó, jöjj el Megváltónk Emmánuel!
Ó, tégedet sóhajt ma Izrael.
Ó, Izajás szava beteljesül.
Ó, ha velünk az Úr, ki ellenünk.

Őrá vár Izraelnek gyermeke.
Reád szállt az Úr lelke.
Ő lesz Jákob öröke.

Őrá vár Júda minden pásztora,
virulj Dávid városa,
csillag kél e világon!

Ó, jöjj el Megváltónk Emmánuel!
Ó, tégedet sóhajt ma Izrael.
Ó, Izajás szava beteljesül.
Ó, ha velünk az Úr, ki ellenünk.

Elküldé hajdan az Úr angyalát,
így köszönté Máriát,
József lesz az Úr előtt!

Áldott légy minden asszonyok előtt,
ki méhében magzat nőtt,
igaz lész az Úr előtt!

Ó, jöjj el Megváltónk Emmánuel!
Ó, tégedet sóhajt ma Izrael.
Ó, Izajás szava beteljesül.
Ó, íme a Szűz fogan, s fiat szül.



 

3.  Ő JÖN A SZÁNON

Ő jön a szánon, Ő jön a szánon, a szívem adom,
Néked ajánlom, Néked a távoli kereveten,
Égbeli tájon, nincs soha, nincs soha eledeled,
Ülsz a világon, mennyei trónodon, szekereden.

Nincs e világon, gondod a búra, a bajra, ha
Száll az igaz füst, száll az igazra, gonoszra, de
Kérlek a vártán, légy velem Ég Ura még most,
(Gyenge a szívem, nem zabolázta a város,)
Szűz lovaim még, nem feledik ma a táltost!

Hold ül a tájon, napnak ezüstje az égen, az
Úr keze int most,  kincseit szórja a szélben.
Vad haragunkat, Ő viszi, űzi a háztól,
Dúlt hadainkért száll az imánk a parázsból.

 

4.  HULL A TÉL HAJA

Hull a tél haja kedvesem,
csüng a kisded a kebleden,
indulás, nincs kegyelem,
jaj nekem, ó jaj nekem.

Merre út vezet, nem tudom,
otthonom, jó otthonom,
véd az Úr, az én Pásztorom,
Izrael hazavár.

Számban út pora, nincs kenyér,
vág a szél foga, csontig ér,
száz vadász jön a gyermekér',
jaj a vér, ó jaj a vér!

Százan űzik a gyermeket,
százat ölnek ma egy helyett,
retteg ám ama rettegett,
nagy király Heródes.

Számban út pora, nem tudom
merre hív ma a Pásztorom.
Merre nyájam, mily földre ér,
van remény, ó van remény.

Vissza-vissza a múltba,
Mózesünk csoda kútja,
Át a tengeren újra.
Ó Egyiptom(a) vár.


 

5.  MAGNIFICAT

… Magnificat anima mea Dominum:
Et exultavit spiritus meus in Deo salutari meo.
Quia respexit humilitatem ancillae suae: ecce
enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes.
Quia fecit mihi magna qui potens est: et sanctum
nomen eius, (I Lukács 46-49)

Salvare, salvari!
Cantare, cantari!
Omare, omari!


 

6.  Ó JÖJJ, Ó JÖJJ

Ó jöjj, ó jöjj kicsiny virág,
téged szomjaz már a világ,
téged óhajt a föld s az ég,
űzd el a lelkünk sötétségét!

Űzd el szívünk búját, baját,
a sátánnak csábítását!
Nincsen borunk, nincs kenyerünk,
égi mannád minden étkünk.

Nyíljék az ég harmatozván,
üdvösséged reánk hozván!
Ne nyeljen el örök halál,
Üdvözítőnk, ó jöjj el már!

Karácsonykor éjféltájban,
megszületett, akit vártam,
megszületett Isten fia,
az ártatlan kis Jézuska.

Gyerünk menjünk a jászolhoz,
boruljunk le  a lábához,
Ébredj dudás, ne aludjál,
fényes az ég, nem kell lámpás.


 

7.  MIKOR A MESSIÁS

Mikor a Messiás miköztünk lakozék,
házról-házra járván szállást koldulgaték.

Nagy hegyi tolvajhoz bátran kopogtaték,
adj szállást, adj szállást, ahol megnyugodnék.

Adj szállást, adj szállást, látod majd meghalok,
Atyám házában majd rólad gondoskodok.

Nagy hegyi tolvaj őt nem könyörülé,
korbácsos szolgákkal pusztába elűzé.

Akkor Jézus Krisztus vette tarisznyáját,
még az út porát is jól lerázta mindjárt.

A városba menvén tovább keresgélé,
hátha igaz embert lel még ma egy éjre.

Jó vendégfogadós, adjál nékem szállást,
az Isten kedvéért, kínszenvedéséért.

Nem adhatok, nem én, ó te szegénylegény,
vendégeim vannak, csúfot űznek rajtad.

Menj el szegény legény, szegény utasember,
a város szélén él már csak igaz ember.

Adj szállást, adj szállást Veronika asszony,
nincs aranyos pénzem, nincs hol megnyugodnom.

Miért ne adnék én, szegény utasember,
van kicsiny házamban még számodra is hely.

Egyikben lefekhetsz, másikon nyugodhatsz,
tündöklő korona nékünk világolhatsz.

 

8.  FÖLDBŐL LETTÜNK

földből lettünk, földdé válunk,
földből élünk, föld az ágyunk.
El kell mennünk, nincs mit tegyünk,
halál mérgét be kell vennünk.

föld a kenyér, föld a ház is,
föld a csupor, föld a máz is.
földből támad száz forrásvíz,
belőle hajt a zöld ág is.

Küldte az Úr Szűz Máriát,
véle küldte ő szent fiát,
küldte Júda nagy földjére,
a megszentelt Betlehembe.

Küldte nékünk, hogy ne féljünk,
a haláltól ne rettegjünk,
bűnbánatra hogyha térünk,
megbocsátja minden vétkünk.

Bűneinket megbocsátja,
halál mérgét köddé váltja,
bús szívünket vigasztalja,
árva lelkünk gyógyítgatja.

A föld szent föld, ahol termett,
Megváltónk még kicsiny gyermek,
értünk jött el a nagy földre,
határokat eltörölte.

 

9.    HAJDA SZÉLBEN

Hajda szélben, hajda havak alatt
nem tudom még merre vagy,
fenn az égben, napsütésben,
engem mikor simogatsz?
Nem tudom még merre fut a kocsi,
merre siklik a szán?
Nem tudom még, szólj, ha közeledik,
menten eléd futok már.

Kósza emlék; hullik a vakolat,
mállik minden rozsda már,
benn a házban, jó nagy ágyban
fekszem anyám oldalán,
épp mesét mond, merre fut a kocsi,
merre siklik a szán,
jó meleg van, tűzfa recseg-ropog
gőzölög a tea már.

Messze-messze szállnak a madarak,
kint a kert is télre vált.
Kis szobában, körbe' hárman,
halkan kályha muzsikál.
Mindenünk van, bár már ütött-kopott,
este zsíroskenyér.
Ágnes mindig zongorázni akar,
kéményen süvít a szél.

És betoppan Nagykarácsony hava,
ég a gyertya is fenn a fán.
Benn a házban, jó lakásban
végre együtt a család.
Jó anyám még mindig sürög-forog,
mennyi meglepetés.
Én apával lenn az asztal alatt,
ó de jó a nevetés.